Megkérdőjelezed, van-e értelme a barátságoknak
A harmadik minta talán a legláthatatlanabb: az a mély meggyőződés rejlik benne, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki elhagy, akkor minek energiát fektetni bele. Ha ez a belső történet él benned, könnyen válhatsz túlzottan kapaszkodóvá, vagy épp féltékennyé, de az is lehet, hogy távolságot tartasz, esetleg lekezelően nyilvánulsz meg.
Ezek a reakciók kifárasztják a másikat, és a barátok végül valóban távolságot teremtenek, határokat húznak veled szemben. Így a hiedelmed újra „bizonyítást” nyer, és ismét megerősíted önmagadban: nincs értelme kitárulkozni, kapcsolódni.
A kutatások szerint az elhagyástól való félelem gyakran az egészen korai tapasztalásokból ered, de felnőttként már lehetőséged van ránézni ezekre a belső forgatókönyvekre. Nem minden késői válasz jelent elutasítást, és nem minden vita okozza az adott kapcsolat végét. Olvass még a témában
Amikor elkezded különválasztani a múlt hangját a jelen valóságától, felszabadító élmény lesz rájönnöd, hogy nem mindenki készül elmenni mellőled.
Ha nincsenek igaz barátaid, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy veled „valami baj van”. Lehet, hogy egyszerűen olyan minták működnek benned, amelyek valaha védelemként szolgáltak, ma viszont távol tartanak a mély kapcsolódástól. Amint hajlandó vagy szembenézni az érzéseiddel, felelősséget vállalsz a saját életedért, és megkérdőjelezed a legfélelmetesebb belső történeteidet, megnyílik a tér valami másnak. Olyan barátságoknak, amelyekben nem szerepet játszol, hanem valóban jelen tudsz lenni.
