Talán veled is előfordult már, hogy azt érezted, mindenkinek van körülötted legalább egy igaz barátja, te pedig csak sodródsz az ismeretségeid között. De nem feltétlenül a mennyiség hiányzik, hanem inkább a valódi mélység…
Ha újra és újra falakba ütközöl a barátságaidban (is), akkor lehet, hogy nem a szerencsével van gondod, hanem néhány makacs mintával, amit észrevétlenül cipelsz magaddal.
Távolságot tartasz azért, hogy ne sérülj újra érzelmileg
Az egyik legfájdalmasabb ilyen minta az érzelmi sebezhetőség következetes kerülése. Sokan megtanulták, hogy a fájdalmat jobb elcsomagolni, elviccelni vagy inkább racionalizálni, mert így kevésbé megy mélyre. Csakhogy az elfojtott érzések nem tűnnek el attól, hogy nem beszélünk róluk – inkább beszivárognak a kapcsolatainkba. Olvass még a témában
Ilyen minta mellett a baráti beszélgetés többnyire felszínes marad vagy megszakad az első komolyabb konfliktus során. Amint akadna egy érzékenyebb téma, jön a gyors terelés, az „ugyan, ez nem nagy ügy” mondat. A másik fél viszont idővel megérzi, hogy érzelmileg falakba ütközik, mert nem nyitsz felé és ezért elkezd távolodni.
A valódi intimitás nem abból születik, hogy mindig erősnek és összeszedettnek mutatod magadat, hanem attól, hogy néha felfeded a bizonytalanságodat is.
Amikor valaki képes kimondani, hogy „ez most tényleg nehéz nekem”, az nem gyengévé teszi, hanem éppen ellenkezőleg: segíti a kapcsolódást. Ha folyamatosan menekülsz az érzelmeid elől, akkor épp azokat az ajtókat zárod be, amelyek keresztül a barátságod elmélyülhetne.
