Amióta világ a világ, a mesélésnek óriási hagyománya van. Kezdetekben, mondhatni egészen addig, hogy Gutenberg János feltalálta a könyvnyomtatást, a mesék, történtetek jórészt szájhagyomány útján terjedtek. A modern kor sajátja a rohanó tempó, a stressz és a kimerültség, aminek következtében – hogy időt nyerjünk vagy éppen ne kelljen azon tépelődni, hogyan is lehetne anyaként, szülőként a nap 24 óráját 30-ra feltornászni – az esti mese kimarad, vagy elintézi helyettünk a tévé. Olykor ez persze indokolt, de nem szabad rendszert csinálni belőle. Olvass tovább, hogy megtudd, miért!
Törekedj rendszerességre! Legyen ez a ti időtök!
Ahhoz, hogy gyermeked lelki világa egészségesen fejlődjön, elengedhetetlen számára a mese beépítése a mindennapokba. Tedd rendszeressé a meseolvasást, mindkettőtök jól jár vele: a kapcsolatotokat is szorosabbá, meghittebbé, kiegyensúlyozottabbá teszi. Ha öt perc, öt perc, ha ötven, ötven – a minőségi időtöltés a lényeg. A rendszeresség fontossága abban is rejlik, hogy kiszámíthatósága révén biztonságérzetet ad gyermeked számára.
Nemcsak értelmi, hanem érzelmi intelligenciája is nagymértékben fejlődik. Kutatások bizonyítják, hogy azok a felnőttek, akiknek gyermekkorukban rendszeresen meséltek, könnyebben jelölik ki önmaguk helyét a világban, hatékonyabb problémamegoldó készséggel rendelkeznek és jobban megértik, helyén kezelik a világot.
Mit mesélj?
Gyakorlatilag bármit, amiről úgy érzed, a gyermeked fejlődését szolgálja. A kicsik már kb. kétéves koruktól igénylik a mesét, szívesen lapozgatják, fedezik fel a vidám rajzokkal teli mesekönyveiket, leporellóikat, bővítve világról alkotott ismereteiket. Minden gyereknek van egy kedvenc mesekönyve, de el is varázsolhatod magad alkotta mesével. Azok a személyre szabott történetek, melyek szereplői ők maguk, sőt testvéreik, családtagjaik, elvarázsolják a gyerekeket, és merítve a valós családi történésekből, helyre tehetik azokat a homályos részeket, amiket addig a kicsi nem tudott pontosan dekódolni. A mese tehát korrekció is lehet a mindennapi események helyes feldolgozásához.
Mesélő képernyők vs. mesélő szülők
Bizony, sokszor kényelmes és egyszerű a gyereket letenni a tv, laptop, tablet elé, és bekapcsolni neki a mesefilmet. A vélemények ebben a kérdésben megoszlanak, a mikor, mennyit és mit kérdések mentén pedig újabb állásfoglalások születnek. Vannak viszont tudományos tények a televíziózás ellen, és a mesélés mellett.
Egyrészt a megfilmesített mesék nem aktiválják a kicsik képzelőerejét, hiszen szemük elé van tárják a komplett történet. Éppen ezért fantáziavilágukat nem szükséges kihasználniuk, vagyis a gyermeki képzelőerőt csak minimálisan fejlesztik, ami komoly hiányosságot jelenthet a későbbiekben: már a kisiskolás években kiütközhetnek az olvasás és a szövegértelmezés terén. Azok a gyerekek ugyanis, akiknek rendszeresen meséltek, fejlettebb értelmi képességgel, nagyobb szókinccsel és magasabb fokú szövegértési, képalkotási képességgel rendelkeznek. Mesélj hát a csemetédnek minden nap, és megkönnyíted számára a tanulást!
Másrészt tanácsos elkerülni az ágyba bújás előtti mesenézést, mert ahelyett, hogy elcsendesítené, előkészítené a gyermek idegrendszerét az alváshoz, éppen felébreszti azt. Az izgő-mozgó képek mesterségesen felébresztik, egyfajta izgalmi állapotba hozzák a kicsiket. Ezzel szemben a mesélésnél a gyermek a maga tempójában hozza létre az elhangzó szöveg alapján a saját maga alkotta képi reprezentációját. Egy jó kis esti mese egyik hozadéka éppen az, hogy álomba szenderíti a virgonc lurkót az egész napos aktivitás után.