A boldogság hihetetlenül relatív fogalom, de nekem mégsem a felhőtlen öröm jut az eszembe a legtöbb korombeli, szingli barátnőmről. Ebből is látszik, hogy nem szabad előítéletekkel élni, vagy éppen messzemenő következtetéseket levonni pusztán a baráti körünkben tapasztaltak alapján – Paul Dolan, egy viselkedéstudományi professzor ugyanis állítja, éppen az egyedülálló, gyermektelen nők a legboldogabban társadalmunkban.
Kik boldogok igazán?
A The Guardian magazinban megjelent cikk szerint a legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy az életüket egyedül töltő, gyermeket nem vállaló nők boldogságindexe a legmagasabb. Ez sokaknak talán furcsa, de még meghökkentőbb, mennyit számítanak a körülmények, amikor a felméréseket készítik.
A Paul Dolan az egyik előadásában ugyanis kitért arra, hogy bár a felmérések többségükben megfelelnek az „elvárásoknak” (tehát annak, hogy a házasságban élő, családos emberek a legboldogabbak) ő sokszor mást tapasztal a saját kutatásai során. Megállapította ugyanis, hogy akkor, ha a házastársak mindkét tagja jelen van a kérdőív kitöltésekor, a felek sokkal pozitívabban nyilatkoznak és boldogabbnak állítják be magukat a valóságnál.
Azonban akkor, amikor a házastársak külön-külön válaszolnak ugyanarra a kérdőívre, már az egyedülállóak kerülnek a lista élére, és ők lesznek a legboldogabbak.
Szerinte a házasságnak köszönhetően a férfiak azért válnak elégedetté, mert megnyugszanak, nem lesz annyira kockázatos, kiszámíthatatlan az életük, többségükben jobban keresnek és ezzel együtt még a várható élettartamuk is megnő. Persze, bizonyos vonzónak tekinthető körülményekről le kell mondaniuk az otthoni béke érdekékében, de összességében a férfiak jól járnak a házassággal, még ha szeretnék is ezt eltitkolni.
De mi a helyzet a nőkkel?
Esetükben már nem ennyire derűsek a kilátások: értelemszerűen csak azok a nők válhatnak párkapcsolatban bántalmazott felekké, akik nem egyedülállóak, márpedig a boldogságfaktort ez a körülmény alaposan lehúzza. A fizikai és lelki bántalmazás a professzor szerint nagyban nő a párkapcsolatban élő nők esetében, legalábbis sokkal nagyobb, mint a nem férjezetteknél.
Szintén nem túl kedvező körülmény, hogy nagyon sok nő társadalmi nyomás hatására házasodik meg, vagy éppen alapít családot, márpedig ennek egyértelmű következménye vagy a boldogtalan élet, vagy a válás, egyedülálló anyává válás, amik ugyancsak nem irigylésre méltó körülmények.
A szingli nőkre alapvetően jóval kevesebb feladat hárul, mint a korukbeli házasokra, vagy éppen az édesanyákra. Természetesen itt is nagyon nehéz számszerűsíteni, hasonlítgatni, hiszen egyáltalán nem egyformák az életkörülményeink, de az átlagokat tekintve az egyedülálló nőknek van a legtöbb idejük magukra, őket követik a párkapcsolatban, házasságban élő nők, végül pedig az édesanyák.
Ennek legfőbb oka az, hogy a legtöbb otthoni teendő még mindig a nőkre hárul – bár manapság már ők is ugyanannyit dolgoznak, mint a férfiak, a házimunka túlnyomó része és a gyerekekről való gondoskodás legjava nem került le a nők vállairól.
Ezt mondja a szakértő
Dolan nemes egyszerűséggel azt tanácsolja, hogy ha csak az önös érdekeket nézzük és azt, amit a felmérések tanácsolnak, akkor a férfiak nősüljenek meg, a nők viszont maradjanak egyedülállóak. Persze, ez így általánosságban alapvetően kivitelezhetetlen tanács, és ezt tudja Dolan is. Éppen ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az eredmények ellenére a gyermektelen és férj nélkül élő nők sokszor még most is hátrányokkal szembesülnek az életben, és ezekkel a hátrányokkal sokan sajnos azonosulnak is.
Ez azt jelenti, hogy bár alapvetően minden okuk meglenne a boldogságra az életstílusuk miatt, ahogy a többség, úgy ők is megpróbálnak megfeleli a társadalmi elvárásoknak. Ennek aztán az az eredménye, hogy saját magukat bélyegzik meg, és vagy elégedetlenné válnak a saját életükben, vagy saját magukra erőltetik a házasságot, gyermekvállalást – azt, amit egyébként nem is akarnak igazán.
Kép forrása: AlinaRosanova/Depositphotos.com