De mi a helyzet a nőkkel?
Esetükben már nem ennyire derűsek a kilátások: értelemszerűen csak azok a nők válhatnak párkapcsolatban bántalmazott felekké, akik nem egyedülállóak, márpedig a boldogságfaktort ez a körülmény alaposan lehúzza. A fizikai és lelki bántalmazás a professzor szerint nagyban nő a párkapcsolatban élő nők esetében, legalábbis sokkal nagyobb, mint a nem férjezetteknél.
Szintén nem túl kedvező körülmény, hogy nagyon sok nő társadalmi nyomás hatására házasodik meg, vagy éppen alapít családot, márpedig ennek egyértelmű következménye vagy a boldogtalan élet, vagy a válás, egyedülálló anyává válás, amik ugyancsak nem irigylésre méltó körülmények.
A szingli nőkre alapvetően jóval kevesebb feladat hárul, mint a korukbeli házasokra, vagy éppen az édesanyákra. Természetesen itt is nagyon nehéz számszerűsíteni, hasonlítgatni, hiszen egyáltalán nem egyformák az életkörülményeink, de az átlagokat tekintve az egyedülálló nőknek van a legtöbb idejük magukra, őket követik a párkapcsolatban, házasságban élő nők, végül pedig az édesanyák.
Ennek legfőbb oka az, hogy a legtöbb otthoni teendő még mindig a nőkre hárul – bár manapság már ők is ugyanannyit dolgoznak, mint a férfiak, a házimunka túlnyomó része és a gyerekekről való gondoskodás legjava nem került le a nők vállairól. Olvass még a témában
