Képzeld el, hogy világjárvány idején élsz, elszigetelve, tehetetlenül. Az életed kicsúszott az irányításod alól, feszült vagy, nem alszol jól. Aztán megjelennek a zavarba ejtő, új tünetek – talán váratlanul hevesen ver a szíved, vagy megszédülsz. Lehet, hogy kavarog a gyomrod, a tested egyes részei pedig mintha önálló életre kelnének, és mind azt üvöltik: valami nagyon nincs rendben. Kevésbé félsz a járványtól, mint attól az embertől, akivé lettél. A legijesztőbbek mégis azok a betolakodó félelmek, amelyek konkrét veszély nélkül törnek rád.
1927-ben a 24 éves Claire Weekes pontosan ezt élte át. Zseniális fiatal kutatóként készült arra, hogy a Sydney-i Egyetemen első nőként szerezzen természettudományos doktori fokozatot. Mandulagyulladást kapott, lefogyott, majd szívdobogásérzései lettek. Helyi orvosa – kevés bizonyíték alapján – tuberkulózist diagnosztizált nála, és egy városon kívüli szanatóriumba küldte.
„Azt hittem, haldoklom.”
– írta egy barátjának. A hónapokig tartó bezártság csak még jobban felerősítette a tünetei miatti szorongását. Amikor fél év után kiengedték, rosszabbul volt, mint előtte. Olvass még a témában
Apró nyomok nagysága – Momentumok, amikre örökre emlékezni fogok
Hiába láttad a mintát, ha nem teszel semmit: a családállítás után jön a neheze
„Mit tegyek, ha pasik nélkül boldogabb vagyok…?” Negyven felett sok nő jár ebben a cipőben
„Nem voltak közös célok, mégsem mertem elengedni” – hogyan szabadultál ki egy szürke kapcsolatból?
Nem a fertőzés tette tönkre, hanem az, amit ma már így hívunk: szorongás. És itt jön a fordulat.
Egy katona tanácsa, ami mindent megváltoztatott
Egy első világháborút megjárt katona barátja magyarázta el neki, hogy a „gránátsokkos” katonák pontosan ilyen testi tüneteket éltek át. A szíve azért ver hevesebben, mert fél tőle. Ne harcoljon a félelem ellen – mondta neki –, inkább „lebegjen át rajta”.
Ez az egy mondat életre szóló felismeréssé vált. Weekes később orvos lett, és 1962-ben megírta világsikerű könyvét, a Self-Help for Your Nerves-t. Abban az időben a pszichológiai problémákat még leginkább freudi elemzéssel kezelték: beszéljünk a gyerekkorról, ássunk mélyre, keressük az okot. Weekes viszont mást mondott. Ő „felállította az embereket a kanapéról”, és visszaküldte őket az életbe. Szerinte a legtöbb „idegi szenvedés” mozgatórugója a félelem. És nem az eredeti probléma tartja fenn, hanem az attól való rettegés, hogy „mi történik most velem?”.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »A cikk folytatódik, lapozz!A következő oldalakon›Első és második félelem – a zseniális felismerés›A 4 mondat, ami millióknak segített›A szakma legyintett, az emberek nem›A legszebb rész? Nem gyógyult megTovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
