Oké, vannak napok, amikor tényleg az segít, ha belebambulok a képernyőbe, és azt is elfogadtam már, hogy nem egy világjárvány által rám kényszerített karantén alatt fogom megírni a könyvemet, de azért vannak dolgok, amikkel tényleg aktívan jobb kedvre tudom deríteni magamat a mindennapokban, még akkor is, ha a világ most a feje tetejére állt.
Egy csokor friss virág
Igyekszem tényleg csak akkor boltba menni, ha már nagyon muszáj, de szerencsére a zöldségesnél is gyakran kapni egy-egy csokor friss virágot, így ha úgyis megyek a család vitamin-adagjáért, akkor teszek a kosaramba a friss virágok közül is.
Most, amikor egyébként is hiányzik a természet, tényleg nagy különbséget jelent egy vázába állított virágcsokor, ha pedig még az illata is belengi a lakást, máris kicsit könnyebben viselem a bezártságot.
Ha valamit kitakarítok/lemosok/rendbe rakok
Olyan kevés dolog van most, ami fölött kontrollunk maradt. Életünk legtöbb területét egy olyan esemény alakította át, amiről még nagyon keveset tudunk, nagyon keveset tehetünk ellene és szinte fogalmunk sincs, miként formálja majd a jövőnket.
Miközben a nagyobb eseményeket nem tudjuk irányítani, engem mindig megnyugtat, ha a kisebb dolgok fölött visszaszerezhetem a kontrollt.
Átválogatott ruhák, lemosott ablakok, friss ágynemű, régóta halogatott házimunkák: ha azt érzem, hogy ma is volt valami, amit elterveztem és véghez vittem, máris úgy érzem, hogy maradt még valami, amit én irányíthatok.
Ha beszélhetek valakivel
Talán soha korábban nem éreztük még, milyen fontos szerepet játszik is az életünkben a társas interakció, mint most, amikor szinte teljes egészében elvesztettük.
Bár a kontaktusok számát a minimumra kell csökkentenünk, szerencsére továbbra is felhívhatjuk a rokonainkat, barátainkat, és nekem ezek a beszélgetések mindig erőt adnak, sokszor azonban ennél sokkal kevesebb is elég!
Bár nem most van itt az ideje az ismerkedésnek, legalábbis a hagyományos értelemben, miért ne válthatnánk fizetés közben két gyors mondatot a pénztárossal, vagy köszönhetnénk át a gangon a szembe szomszédnak?
A biztonsági előírásokat és a fizikai távolságot megtartva is lehetünk kicsit közelebb egymáshoz, és most, amikor mindenki ki van éhezve egy kis társaságra, egészen újfajta barátságok születhetnek.
Egy biztonságos séta
Gyakran hangzik el, hogy az elszigetelődés nem teljes bezárkózást jelent, sőt a friss levegőre szükségünk is van, így aki megteheti, annak ajánlott egy kis szabadtéri testmozgás, természetesen szigorúan távolságot tartva.
Ha ez nem megoldható, vagy valaki a veszélyeztetett csoportba tartozik, annak pedig érdemes a nyitott ablaknál elvégezni néhány tornagyakorlatot.
Személyes tapasztalatom az, hogy minél inkább nincs kedve az embernek meg se moccanni, annál inkább szüksége van arra, hogy kicsit felpezsdítse a keringését és beizzítsa a boldogsághormonokat.
Meglátod, hálás leszel magadnak, amiért kicsit megdolgoztattad a testedet!
Ha nem küzdök az érzéseim ellen
És néha, ha semmi más nem maradt, az segít, ha elengedem. Ha nem küzdök ellene tovább, hanem elfogadom, hogy ez most ilyen, és hogy minden alapom megvan, hogy kicsit rosszul érezzem magamat.
Normális a félelem, a szorongás, vagy az érzés, hogy egyszerűen csak elegem van már. Ha elfogadom, hogy így érzek, ha elfogadom, hogy rendben van, ha ma csak a fejemre húzom a takarót, többnyire gyorsan enyhül is a sok rossz.
Eszembe jut, hogy mennyi minden van, amiért hálás lehetek, hogy nekem legalább itt van mindenkim, és egészségesek vagyunk, és a villanyt sem fogják a jövő hónapban kikapcsolni.
Igen, most rossz – de lehetne sokkal rosszabb is. Úgyhogy csak hagyok magamnak egy kis időt a sebeimet nyalogatni, és már mehetek is tovább.
