Frank J. Kinslow 2007-ben fejlesztette ki a kvantumszinkronizációt, ami mélyebb önismerethez segíthet hozzá minket. Az a lényege, hogy mindent a legalapvetőbb formájára, a tiszta tudatra vezet vissza. Tudatunk legapróbb változtatásával is képesek vagyunk gyógyító hatásokat megmozgatni magunkban. A Kvantumszinkronizáció (magyar fordítás: Édesvíz Kiadó, 2010) című könyv megjelenése óta a világ minden tájáról érkeznek a szerzőhöz visszajelzések, melyek csodálatos gyógyulásokról szólnak.
Megváltozott a világ
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznünk a mai ember életét, az az lenne, hogy zaklatott.
Az emberiség története során még soha nem voltunk ennyire megszállottjai az állandó cselekvési kényszernek. Szó szerint az őrületbe hajszoljuk magunkat.
Hatvan-hetven év nem elég rá, hogy idegrendszerünk, csontozatunk és agyunk alkalmazkodjon ahhoz a sok tennivalóhoz és stresszhez, amit a modern élet ró ránk.
Hormonjaink irányítanak minket? Tények a női agyról
Testünk és elménk nincs felkészülve a XXI. századi élet támadására, mert békésebb, szemlélődőbb életre vagyunk megalkotva.
Elvesztegetett idő?
Gyakran érezzük úgy, hogy ha nem csinálunk semmit, elvesztegetjük az időt. Pedig ez nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
A befelé fordulás megfiatalítja a testet és az elmét, hatására harmóniába kerülünk a külvilággal.
Ha időt szakítunk az álmodozásra vagy a meditálásra, az „elvesztegetett” idő bőven megtérül, hiszen energiánk és kreativitásunk megújul tőle.
A mindennapos tevékenységektől nem tudunk elmenekülni, és ha elvonulunk a világtól meditálni, annak meglesznek ugyan a jótékony hatásai, de szem elől tévesztünk egy átfogóbb igazságot.
Tévesen ugyanis azt állapítjuk meg, hogy az ember nem lehet egyszerre békésen nyugodt és tevékeny.
A valóság ezzel szemben az, hogy képesek vagyunk a külvilág felé tevékenynek mutatkozni, miközben belül nyugodtak vagyunk.
Az ego teljessége
Az ego kétféleképpen fejeződhet ki. Egyfelől lehet nyugodt, kiterjedt és teljes.
Ilyen élményt akkor él át az ember, amikor a csillagos eget bámulja, vagy amikor reggel felébred, és úgy érzi, harmóniában van önmagával és a világgal – úgy érzi, minden a legnagyobb rendben van.
Az ego másik kifejeződése – és ez valósul meg az esetek 99 százalékában –, amikor az ember üresnek érzi magát, és megpróbálja kitölteni ezt az űrt azzal, hogy dolgokat és embereket gyűjt maga köré, mert így átmenetileg teljesnek érezheti magát.
Nyugalom vagy félelem
Amikor nyugodtak vagyunk, akkor nem szenvedünk, ugye? A nyugodtság és a félelem nem tud egymás mellett létezni. A nyugodt, békés elme nem érti a szenvedést. Ez a két dolog homlokegyenest ellenkezik egymással.
A nyugalom nem szorítja ki a félelmet és a szenvedést; egyszerűen nem hagyja, hogy egymás mellett létezzenek ebben az oltalmazó közegben. Talán a javunkra válik, ha kicsit jobban megismerjük a nyugalom, a béke természetét, ha valaha is gátat akarunk vetni a szenvedésnek.
Ha azt gondoltad, hogy azonos vagy a gondolataiddal és az érzéseiddel – az emlékeiddel, a reményeiddel és a félelmeiddel –, akkor talán újabb gondolat ötlik fel benned. A gondolatok és az érzelmek jönnek-mennek.
Relatívak és ideiglenesek. Te magad azonban, a lényeged jóval több annál, mint amiről valaha is álmodtál, és ezt most be is bizonyítottad.
Nyugalom és fizikai tevékenység
Akkor is lehetsz nyugodt, ha a tested tevékeny. A hosszútávfutók gyakran számolnak be arról, hogy belül nyugodtak és békések, miközben a testük keményen dolgozik.
Az a lényeg, hogy a valódi nyugalom az elme csendjében tükröződik, függetlenül attól, hogy a test éppen mit csinál. Azt mondhatjuk tehát, hogy minél kevesebb tevékenységet fejt ki az elme, annál nagyobb lesz a belső béke.
Matematikailag kifejezve a kvantumszinkronizáció a kivonás útján működik. Egyre kevesebbet és kevesebbet juttat az elmédnek, míg végül nem marad semmi.
Azután pedig – és ez benne a legjobb – elmédet megtartja a teremtés legfinomabb szintjén, ahol a legbensőbb Éned lakik, miközben hagyja, hogy lassan visszalibegjen a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaihoz.
Olyan ez, mintha két világban léteznél egyszerre, és mindkettőből megtartó erőt merítenél. Ez a kulcs a nyugalom megteremtéséhez és a szenvedés eltörléséhez. Látod, milyen egyszerű?
