A hormonoktól függ, mi kelti fel agyunk érdeklődését. Irányítják az életünket: a gyereknevelést, társas, szexuális és harcias viselkedésünket. Azt, ahogy csevegünk, összejöveteleken veszünk részt, szervezünk, kacérkodunk, gyerekeink játékidejét tervezzük, gondoskodunk róluk, mindent, amit teszünk.
Valóságérzékelésünk
A női agy valóságérzékelése egyetlen pillanat alatt képes megváltozni.
Amíg a férfiak idegrendszeri állapota állandó, a miénk hétről hétre radikális változásokat mutat fel, és ugyanez érvényes különböző életszakaszaink közt lejátszódó jelentős hormonális változásokra is.
Ezen az alapon alakult meg San Franciscóban a Női Kedély- és Hormonklinika, ahol a női agy állapotait és a hormonoknak a nők kedélyállapotára gyakorolt hatását kutatták.
A hormonok alakítják értékrendünket, vágyainkat, és napról napra megmondják, mi fontos és mi nem.
Magzati és gyermekkor
Az az „idegrendszeri légkör”, amit egy kislány élete első két évében beépít önmagába, egész életre meghatározza valóságérzékelését.
A korai stressz több generáción keresztül öröklődik.
Ezt nevezik epigenetikus imprintingnek (szerzett tulajdonságok genetikai átadásának).
A feszült anya kevésbé gondolkodó, és a lánya az ő túlfeszített idegrendszerét építi be magába.
Az azonosulás már a várandósság alatt elkezdődik.
A magzati korban stresszhatásnak kitett gyermek érzelmileg labilisabb lesz.
A serdülés évei
A kamaszkor viharos időszakában a lányok agyában ilyenkor az idegsejtek között új kapcsolódások jönnek létre, amelyek átszervezik a gondolkodását, érzéseit, cselekvéseit meghatározó idegsejt-hálózatot.
Az agy végrehajtja a nővé válás ősi parancsait. A kamaszlányok megszállottan figyelik a külsejüket, biológiai létezésüket az határozza meg, hogy szexuálisan vonzóak legyenek.
Egymáshoz és a sztárokhoz mérik magukat, hajmeresztő öltözködési és viselkedési szokásokat vehetnek fel. Az új ösztrogén- és progeszteronlöket komoly hatással van a női agyra, emiatt gyakran rosszkedvűek, dühösek.
A kamaszkor végére a női agy már másként reagál a stresszre, mint a férfiagy. A ciklus első felében, amikor magas az ösztrogén szintje, szívesen élnek társasági életet, majd a progeszteron szintje emelkedik meg, és ez ingerlékenységet és zárkózottságot okoz.
Az első két hétben önbizalmuk duzzad, majd összeomlik.
A szerelem
A szerelemben ugyanazok az agyi ideghálózatok aktiválódnak, mint a drogfüggőknél. Természetes úton jön létre a mámor.
A szorongásért és a kritikus gondolkodásért felelős amigdala ilyenkor háttérbe szorul. Beindulnak az agy jutalmazó hálózatai.
Az ölelkezés és a simogatás oxitocint szabadít fel az agyban, főleg a nőkben, és kiváltja bennük a bizalom érzését és a szexuális kötődést. A dopaminszint is megemelkedik, és megbénítja az ítélőképességet. A szerelmi kötődés igénye kódolva van az agyunkban.
Az agy méhen belüli fejlődése, a csecsemőkorban kapott gondoskodás és az érzelmi élmények befolyásolják a szerelem és a másokba vetett bizalom hálózatait.
Rövid távon minden ember átélheti a szerelmet, a hosszú távú érzelmi kötődés kialakítása azonban nem mindenkinek megy könnyen.
Az agy a párkapcsolatban
Amikor a heves szerelemből hosszú távú párkapcsolat lesz, és az „Egy percig se bírom ki nélküle!” állapotból „Szia, hogy vagy?” lesz, olyankor a dopaminhormon hullámai fokozatosan lecsillapodnak az agyban.
Az agy fokozatosan átalakul, más idegrendszeri hálózatok aktiválódnak.
A „ragaszkodás hálózata” önálló agyi rendszert alkot, és a heves szerelem helyett tartós, nyugodt kapcsolatot biztosít.
Elkezdődik egy új, hosszabb távon fenntartható szakasz, amelyben két ideghormon, a vazopresszin és az oxitocin biztosítja a kötődést.
Az anyai agy
A szüléssel strukturálisan és funkcionálisan is megváltozik a nő agya.
A genetikai kódolás tartalmazza az anyai gondoskodás programját, a terhesség készíti elő, a szülés indítja be, és a gyerekkel való szoros testi kapcsolat erősíti tovább.
A változások erősen motivált, éber és agresszív módon védelmező agyat alakítanak ki.
Még az apák, a nevelőszülők és a soha nem szült nők is anyagi gondoskodással fordulnak a csecsemő felé, ha szoros, mindennapi kapcsolatba kerülnek vele.
Minél többet foglalkozunk valamivel, agyunk annál több sejtet mozgósít annak a feladatnak az elvégzésére.
Cikkünk megírásához Louann Brizendine A női agy (Libri Kiadó 2006.) című könyve szolgáltatott alapot.
