Péntek – Halloween és a 90-es évek
Úgy tűnik, az őszi idő tényleg elvette a legjobb barátnőm, Kitti kedvét egy időre a kimozdulós programoktól, ugyanis kifejezetten otthonülős pénteket tervezett – méghozzá két főre. Délután átugrottam hozzá, és nosztalgia estet tartottunk, borral, halloweeni tökfaragással, és a 90-es évek legjobb zenéivel (Spice Girls és Alanis Morissette főszereplésében). Hagytuk, hogy előbújjon belőlünk a gyermek, és mindketten Disney-mesés figurákat próbáltunk faragni; persze az eredmény inkább azokra a Pinterest-failekre hasonlított, ahol az eredeti és a végeredmény között kilométeres távolságok vannak, és kizárólag név nélkül osztanád meg a neten – ha fizetnének érte. De emiatt annyira sokat nevettünk, hogy belefájdult a hasam is – épp, ahogy azt annyira hiányoltam a hét elején.
Szombat – A nyugalom aprócska szigete
Bármennyire is imádom az átszórakozott hétvégéket, néha kezdem úgy érezni, hogy komolyan megközelítettem a lelki felnőttkor küszöbét. Az előző estét átbeszélgettük és nevettük Kittivel, így pedig szinte semmi erőm nem maradt arra, hogy ma éjjel nekivágjak a belvárosnak, és a vasárnapot mámoros vegetálással töltsem el. Úgyhogy befeküdtem a kanapéra egy pokróc szoros ölelésében, és órákon át olvastam, zenét hallgattam és persze teáztam. Rájöttem, hogy néha nincs szükség megmozdulnom ahhoz, hogy megtaláljam a teljes, békével átitatott nyugalmat, és egyúttal a napom fénypontját is – amit mindenképpen gyakrabban kéne értékelnem.
Vasárnap – Amikor a szépség talál meg téged
Mire elérkeztem a hét végéhez, már nem is kellett igazán keresgélnem a szépségeket – ők találtak meg engem. Sorban állás közben kiszúrtam egy apukát és a kislányát, ahogy önfeledten nevetgélnek; a buszon pedig egy fiatal lányt, aki végigbeszélgette az utat egy ismeretlen, idős hölggyel. Kedves gesztusok, amiket néha észre sem veszünk, miközben valakinek az egész napját megváltoztathatják. Úgy éreztem, hogy a panasz-, és rosszkedvmentes hozzáállásom bevonzotta az életembe azokat az apróságokat, amik valahogy képesek voltak teljessé tenni. Elrontottuk Kittivel a halloweeni tököket, de bosszankodás helyett nevettünk rajta. Lekéstem a buszt, de cserébe segíthettem valakin. Úgy tűnik, tényleg létezik valamiféle spirituális vonzás – ha pedig nem csak én kommunikálok a világgal, de egyúttal lehetőséget hagyok neki is, az talán tényleg képes megnyitni egy új ajtót az életben (vagy legalább egy aprócska ablakot). Olvass még a témában
