Szóval egy átlagos tündérmese, csak ezúttal az én főszereplésemben. Aztán ahogy teltek az évek, a sztori mindig változott; óriási ceremóniát akartam, aztán meg csak nagyon szolidat. Volt, hogy egyáltalán nem szerettem volna férjhez menni, aztán meg már azt is tudtam, hogy mikor. A hercegem pedig hosszú időn át az ex barátom, Ádám volt, míg egyszer csak fogta magát, és „elsétált az oltár mellől”. Azóta még csak a gondolatát is messziről kerülöm a Boldogító Igennek.
De hiába változott a véleményem folyamatosan, egy dolgot biztosan tudtam: a lánybúcsúm olyan fergeteges lesz, hogy arra megéri sokáig várakozni. Meg hát, ott van az a rengeteg film, ami csak még jobban meghozta a kedvem (jól sejted, a Másnaposok első részét is láttam néhányszor) – gondolom ezek után nem csoda, mennyire izgatottan vártam az egyik barátnőm hétvégi lánybúcsúját. Vikivel még a szüleinken keresztül ismerkedtünk meg, a sztori pedig elég különleges volt. Épp nyaralni indultunk Horvátországba, amikor hatalmas dugóba keveredtünk, az autóink pedig végig egymás mellett álltak. Az anyukáink hamar szóba elegyedtek, a következő, amire emlékszem pedig már az, hogy a tengerparton együtt ugrálunk a habokban, és minden évben átjöttek hozzánk kerti sütögetésre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
