Ami lemaradt a Facebookról…
Már napokkal korábban izgulni kezdtem egy csomó dolog miatt. Milyen ruhát vegyek fel? Illik vinni valamiféle alkoholt? Vagy esetleg ajándékot? Még sose voltam lánybúcsún, fogalmam sincs, mi a protokoll. Kitti, a bulik királynője viszont azonnal a segítségemre sietett néhány ötlettel.
– Süssél neki 18+os tortát.
– Kóstoltad már a palacsintámat? Még az is ehetetlen, nemhogy a tortám…
– Akkor vigyél neki valami erotikus kiegészítőt. Egy lánybúcsú hemzseg az ilyenektől.
– Hááát, én is tudom, de nem veszi ki magát furcsán, ha rajtam kívül senki sem visz ilyen ajándékot?
– Szívem, ez csak egyetlen dolgot fog bizonyítani: azt, hogy te vagy a legjobb fej közöttük.
Úgyhogy Kitti biztatására úgy döntöttem, hogy meglepem Vikit egy felnőtteknek készült pohárral, és az este folyamán kizárólag ebből ihat majd (természetesen nem vizet). Emellett pedig vettem neki egy kék harisnyakötőt, és a többi meghívottal összebeszélve írtunk néhány üzenetet a menyasszonynak – amit kizárólag az esküvője után olvashat el. Olvass még a témában
Szombat reggel olyan izgatottan ébredtem, mintha kábé az én lánybúcsúmat ünnepelnénk este. Egész nap üvöltött a zene, táncoltam, énekeltem, és még egy pohár bort is elkortyolgattam – pedig én aztán sosem iszok délután. Mire megérkeztem Viki lakásához, a hangulatom már a Mount Everest csúcsát döntögette, és a welcome drink csak továbbfokozta a kedvemet. Az első zökkenő kábé ekkor ütött be. A Facebookos eseményben 10 meghívott szerepelt, leginkább Viki barátnői, kolléganői, így kicsit sem számítottam arra, hogy a résztvevők között Bea nénit, a menyasszony édesanyját is kiszúrom. Persze ezzel nem is lett volna semmi gond, de a gondolat, hogy az én anyukámhoz is eljutnak majd „becsiccsentett Dóri kalandjai”, kicsit megijesztett. Na nem mintha a szüleim szentnek tartottak volna, de a kínosabb sztorijaimat általában megtartottam a barátnőimnek.