A belvárosi kalamajka kezdete
Az ajándékozás szuperül ment, bár azt hozzá kell tennem, hogy rajtam kívül nem sokat készültek erotikus meglepetésekkel. Dehát Kitti megmondta; ez csak annyit jelent, hogy én vagyok itt a legjobb fej, nem? A következő bukkanóra itt került sor. A menyasszony mindenkinek készített egy lánybúcsús pólót, ami egyébként szuper ötlet volt – az egyetlen problémám a felirattal akadt. 11-ből 9 felsőn egy pirosan világító közlekedési lámpa díszelgett, rajta a „SOLD” felirattal. A maradék kettő zöld volt, „FOR SALE” szöveggel. Ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a társaságban mindenkinek van párja, kivéve nekem – és Bea néninek. Úgyhogy az este további részében mi ketten voltunk a csapat szinglijei, a többiek pedig kiemelt feladatuknak tekintették, hogy a nap végére megtalálják az én jövendőbelimet. Szóval ez is csak egyike volt azon alkalmaknak, amikor mindenki igyekezett tudtomra hozni, hogy a 25 éves szinglik egyre üresebb táborába tartozom.
Arról nem is beszélve, hogy az időjárás miatt a pólót a kabát külső felére kellett húznunk, miután a sztorizgatás, csajos játékok és tortaevés után megindultunk a belvárosba. Úgy néztünk ki, mint egy csapat meg nem értett divattervező, ráadásul a kabátomnak köszönhetően a súlyom is dupla annyinak látszott. De reménykedtem abban, hogy Pest nagy város, és egyetlen ismerős arc sem köszön rám az utcán. Viszont tudod, hogy van ez. Vannak azok a reggelek, amikor belenézel a tükörbe, és tudod, hogy nem tudsz többet kihozni magadból. Ezért összekötöd a hajad, felveszel egy kényelmes ruhát, elvégre biztosan nem futsz össze senkivel. Aztán az ajtóban egy nagyon helyes srácba ütközöl, a buszsofőr még sosem volt ennyire dögös, a boltban pedig felbukkan a jóképű munkatársad. Hát, kösz szépen!
A dolgok egész jól alakultak; a menyasszonynak aláírásokat kellett gyűjtenie, a tökéletes házasság titkáról faggatnia a párokat, meg persze táncolt és énekelt az Erzsébet téren. Ja, és természetesen minden férfiben a potenciális partneremet látta; Bea néni pedig nem fogta vissza magát, és mindegyikkel ki is kezdett. Egyébként jól éreztem magam, még a párkeresősdi ellenére is. Azonban ahogy sétáltunk el a padok mellett, egy ismerős nevetés ütötte meg a fülem. Bence, akivel nemrég elevenítettük fel a barátságunkat, ott ült, és meglepetten méregetett, gyanítom a pólóm és az arcomra festett szívecskék miatt. Esküszöm, hogy utóbbit nem én rajzoltam fel! Olvass még a témában
– Kérlek, ne szólj egy szót se, és ígérd meg, hogy nem emlegeted fel holnap! – léptem oda hozzá és a barátaihoz.
– Miről beszélsz, szerintem most találtad meg a stílusodat – ugratott Bence, miközben üdvözlő puszit nyomott az arcomra.
Noha nem akartam egyetlen ismerőssel sem összefutni, nagyon megörültem a váratlan találkozásnak. Néhány mondatban gyorsan eldaráltam, minek köszönhető ez a furcsa külső, és azt is, hogy Vikiék eltökélten keresik nekem az Igazit, akaratom ellenére is.
– Ez tényleg borzalmas lehet. Fogalmam sincs, mit tennék, ha a legjobb barátaim mindent elkövetnének, hogy találjanak nekem egy szuper lányt – kötekedett velem nevetve Bence, majd hozzátette: – Ha szeretnéd, eljátszom, hogy az eltitkolt barátod vagyok.
– Micsoda önfeláldozás! Köszi, de tartok tőle, hogy ezt a szerepet örökké kéne játszanod, különben lebukok.
– Részemről rendben van.
Erre a válaszra komolyan kikerekedett a szemem. Tessék?! Persze biztosan viccelődött, de ezúttal a szemében nem láttam azt a komolytalan csillogást, ami minden poénjánál megjelenik. Már épp válaszra nyitottam a szám, amikor odalépett hozzánk Viki, és elterelte a beszélgetést egy teljesen másik irányba. Aminek én hirtelen nem tudtam, hogy örüljek, vagy sem.
Hamarosan elköszöntünk, és továbbálltunk a következő tervpontra: addig táncolunk és éneklünk, míg teljesen kifogy belőlünk a szufla. Egy közeli diszkóba mentünk, ahol még a lábunkat is alig tudtuk megmozdítani a tömegben, de mégis nagyon jól éreztük magunkat. Különösen Bea néni, akit legalább háromszor szedtem le az asztal tetejéről, miközben arra figyeltem, hogy egy idő után a vodkanarancsából kimaradjon a vodka. De nem bántam a felügyelő szerepét, mert ahogy elnéztem Viki örömteli pillantásait, tudtam, hogy jól érzi magát. És az a legfontosabb, hogy a menyasszonynak milyen a kedve, igaz?
Zárásig maradtunk, és még utána is megálltunk „reggelizni”, bár a csapat legtöbb tagja addigra már úgy nézett ki, mintha egy hete nem aludt volna. Itt-ott egy elkenődött szemfesték, kócos haj, és aprócska szakadások a harisnyán – ezzel a lendülettel mehettünk volna tovább egy Halloween-i buliba is. Bőven hat óra volt, mire ágyba kerültem, és még arra se volt erőm, hogy a sminkemet lemossam.
Az egyetlen dolog, ami eszembe jutott elalvás előtt, az Bence volt. Még egyszer végiggondoltam a jelenetet, bár az alkohol miatt nem volt olyan tiszta az emlék, mint szerettem volna. Szóval úgy döntöttem, hogy viccként fogom fel az egészet. Hiszen mi más lehetett volna? Bencével barátok vagyunk, és sosem tett utalást arra, hogy többet érezne irántam. Kétlem, hogy így tenné meg. Úgyhogy ezzel az elhatározással merültem álomba, készen arra, hogy Viki jövő heti esküvőjén egy hasonlóan szuper bulit csapjunk majd!
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
