Most viszont nem a derekamban kezdődött a fájdalom, hanem a farizmomban és combom hátsó részében. Az ülés konkrétan fájt, ezért elkezdtem állva dolgozni, abbahagytam az edzést, próbáltam „okosan alkalmazkodni” és persze ön-diagnosztizálni, amiből megállapítottam: az ülőidegemmel van a gond. Végül is nem tévedtem, csak az nem volt világos, hogy az ülőideg fájdalmam már „csak” tünet, a kiindulási pont viszont egy méretes porckorongsérv.
Gyógytornára viszont csak akkor kértem beutalót, amikor már tényleg minden kötél szakadt… így aztán elkéstem. Ugyan bátorítottak, hogy hónapok alatt sokat javíthatok a helyzeten, a fizikoterápia elkezdését követően kiszakadt a sérvem és mentővel vittek a sürgősségire. Ezután jött négy hét ágyhoz kötöttség, egy hét infúziókúra és persze a műtétre várakozás, ami után szintén hónapokig nem kellett túl sokat mozgolódnom.
Mielőtt – hozzám hasonlóan – te is azt gondolnád, hogy ez az egész „időskori probléma”, a kórházban a szobatársam 26 éves volt, ráadásul még csak nem is ülőmunkát végzett. Azt mondták, most ő a legfiatalabb, de tizenéveseket is rendszeresen műtenek az osztályon. Ekkor vált számomra is teljesen egyértelművé, hogy nem a genetikai lottóm ment félre teljesen: Olvass még a témában
Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Ezt hozza 2026. október 6. a numerológia szerint: erő és beteljesülés
Ez az éttermi incidens megtanított, hogy néha vita helyett sokkal okosabb a visszalépés
Az egyre korábban jelentkező sérvek nagyon is valóság problémát vázolnak fel társadalmi szinten.
A „munka hőse” nem nyer hosszú távon
Visszanézve elég tisztán látom, hol hibáztam: sok munka a képernyő előtt, kevés valódi regeneráció és még kevesebb célzott izomerősítés. A core-izomzat nem esztétikai kérdés: a has- és hátizmok tartják a gerincet, és ha ezek gyengülnek az üléstől (vagy bármi mástól), akkor a csigolyák és a porckorongok viselik az egész terhelést.
Bár korábban is figyeltem arra, hogy munka közben mozogjak, a home office-t megszakítottam főzéssel, teregetéssel, rövid szünetekkel, ez már messze nem volt elég. Az egész egyébként egy régi bokasérüléssel indult, ami után észrevétlenül rossz tartást vettem fel – ezt a gerincemről készült képek is alátámasztották. Egyértelmű az is, hogy ha az első becsípődés után elmegyek MR-re, ha akkor elkezdek gyógytornára járni, jó eséllyel nem jutok el idáig.
A legnagyobb tévedésem mégis az volt, hogy sokáig azt hittem, mindent nekem kell csinálnom. Aztán amikor hónapokon át szinte csak feküdni tudtam és jó ideig teljesen kiszolgáltatott voltam, rájöttem, hogy nem dől össze a család nélkülem se. Mindenki segített, tartották helyettem a frontot, a lányom pedig sokkal önállóbbnak bizonyult, mint korábban gondoltam. Ez nemcsak a családi összetartást erősítette meg, hanem bennem is átrendezett valamit.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
