Amit a műtét után tanultam meg a testemről
A műtét után alapjaiban változott meg a viszonyom a munkához és a testemhez. Rájöttem, hogy nem a legdrágább szék a megoldás, hanem az, hogy ne egyetlen pozícióban töltsem a napjaimat. Már most rehabilitációs, koordinációs párnát használok, és bár már jóval túl vagyok a műtéten, még mindig rengeteget fekszem oldalt, párnával a térdeim között. Tudatos döntés volt az is, hogy a munkapózaimon változtatok: nemcsak ülve dolgozom, hanem állva és fekve is.
A gyógytorna a napjaim része lett. Nem azért, mert „kell”, hanem mert érzem, mennyit segít. Harminc-negyvenöt perc az egész, meg tudom csinálni a tévé előtt vagy egy hangoskönyv mellett, és utána tényleg olyan érzés, mintha kicseréltek volna. Emellett (még a rehabilitáció részeként) heti három-öt alkalommal egyéni foglalkozásra is járok, a cél az, hogy olyan erősítő, majd fenntartó gyakorlatokkal zárjam le a gyógyulást, amiket aztán élethosszig űzhetek a gerincem egészsége érdekében.
A kemény edzéseket már rég elengedtem. Nem azért, mert ne szerettem volna folytatni őket, hanem mert beláttam: változik a testünk és vele együtt nekünk is változni kell. Egyelőre jobban élvezem az otthoni tornát, a sétákat, a hétköznapi mozgásformákat. Hogy fel tudnak ezek értékelődni, mikor az ember lánya hetekig lépni se tud! Ha valaha visszatérek az edzőterembe, az biztos, hogy csak nagyon tudatosan, továbbra is személyi edzővel, a testem jelzéseire figyelve fogom megtenni. Olvass még a témában
„Amikor megláttam a katicát, tudtam, hogy a nagyi még mindig itt van” – Szeretteink üzenetei a síron túlról
Ezt hozza 2026. október 1. a numerológia szerint: öröm és beszélgetés
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a hónap szülötteivel, a Mérlegekkel
Nem én vagyok túlérzékeny: a pillanat, ami emlékeztetett, hogy a családomtól hiába várok érzelmi érettséget
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
