A terápia kezdetén a legtöbben nagyon is súlyos csomaggal érkezünk. Ott van benne minden égető probléma, a gyerekkori sebek, az aktuális krízisek és azok a nyomasztó minták, amiktől végre szeretnénk megszabadulni.
Aztán eltelik egy kis idő, elvégezzük a munka jelentős részét, és eljön a pillanat, amikor a megszokott kapaszkodók – a kibeszélendő sérelmek és a sürgős tűzoltást igénylő helyzetek – egyszerűen kifogynak. Elsőre ez lebegtető, csodálatos érzésnek tűnhetne, ám a valóságban ez a rész a terápia egyik legváratlanabb és legijesztőbb fordulópontja.
A biztos csoportból az egyéni önismeret mélyvizébe
Már hat éve járok a terapeutámhoz, de a történetem sokáig csak a változatos, csoportos foglalkozásokról szólt. Imádtam és a mai napig nagyon szeretem ezeket az alkalmakat: a közösség ereje, a sorstársi kapcsolódások és a közös élmények olyan biztonsági hálót adnak, amit alig akartam elengedni. Olvass még a témában
„Csak egyetlen százaléknyit akartam visszakapni a szingli barátnőim szabadságából” – így emészti fel a nőket az anyaság
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
Miért nem tudják az olaszok elrontani a napjukat? 3 szicíliai szokás, amit azonnal hazahoztam magammal
Az örök panaszkodók, a kapcsolati drámázók és az életmódguruk: emberek, akiknek nem adok többé teret az életemben
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
