A múltkor vissza kellett mennem a házhoz, hogy megnézzem, tényleg bezártam-e az ajtót, és a napokban elfelejtettem a kislányomnak ígért müzliszeletet elvinni neki az úszásóra végeztét követően. Szerintem velem is és mindenkivel megesnek hasonló dolgok. Egy bizonyos pontig a memória zavara vagy a felejtés léte teljesen normálisnak mondható.
Vannak azonban esetek, amikor komolyan figyelni kell az árulkodó jelekre, hiszen a kognitív hanyatlás és az Alzheimer-kór megjelenése cseppet sem egyenlő az átmeneti incidensekkel, melyek felejtésünk kapcsán mennek végbe az agyunkban.
Itt van például a férjem nagymamája, aki életének utolsó éveit úgy kellett leélje, hogy az Alzheimer-kór kemény tüneteivel küzdve semmire és senkire sem emlékezett körülötte, és gyakorlatilag elzárva a külvilágtól, saját elméjének rabjává vált. Olvass még a témában
A korral járó kognitív hanyatlás és a teljes Alzheimer-kór nem ugyanaz
„Ahogy öregszünk, a testünk és az agyunk is öregszik, ezért könnyedén lehet az öregedés általános velejárójának tekinteni a memóriazavarokat. Vannak azonban olyan tünetek, melyek komolyabb problémákra próbálnak figyelmeztetni minket” – mondja dr. Monica Moreno, az Alzheimer Egyesület gondozási és támogatási igazgatója.
Enyhe kognitív károsodás során az agy és a test közötti üzenetekért felelős idegsejtek károsodnak, és a kommunikáció lassulásának következtében zavar keletkezik az emlékezés képességében és az információk rengetegében.
Amikor az agy neuronjai nagymértékben károsodnak vagy működésük teljesen leáll, megszakad a kapcsolat a külvilággal és kialakul a korai Alzheimer-kór. Később pedig az agykéreg más sejtjei is megsérülnek, melyek a nyelvért, a szociális viselkedésért, a vizuális térbeli képességekért és az érvelésért felelősek.