A múltkor vissza kellett mennem a házhoz, hogy megnézzem, tényleg bezártam-e az ajtót, és a napokban elfelejtettem a kislányomnak ígért müzliszeletet elvinni neki az úszásóra végeztét követően. Szerintem velem is és mindenkivel megesnek hasonló dolgok. Egy bizonyos pontig a memória zavara vagy a felejtés léte teljesen normálisnak mondható.
Vannak azonban esetek, amikor komolyan figyelni kell az árulkodó jelekre, hiszen a kognitív hanyatlás és az Alzheimer-kór megjelenése cseppet sem egyenlő az átmeneti incidensekkel, melyek felejtésünk kapcsán mennek végbe az agyunkban.
Itt van például a férjem nagymamája, aki életének utolsó éveit úgy kellett leélje, hogy az Alzheimer-kór kemény tüneteivel küzdve semmire és senkire sem emlékezett körülötte, és gyakorlatilag elzárva a külvilágtól, saját elméjének rabjává vált.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
