És valamilyen furcsa oknál fogva ilyenkor mindig eluralkodik rajtam az őszi búskomorság. Persze tudom én, hogy ennek az évszaknak is vannak rejtett szépségei (például óraátállításnál az a bizonyos plusz egy óra alvás kifejezetten szimpatikus), de ennyivel azért még nem sikerült levennie a lábamról. Állandóan fúj a szél, gyülekeznek a zivatarok – most őszintén, kinek van kedve ilyenkor kimozdulni otthonról? Így hát a héten kihagytam a szokásos tornámat, és lemondtam a találkozót Kittivel, mindezt azért, hogy a lakásban unatkozzak egyedül. Eszméletlen jó program, mondhatom… De még így sem sikerült rávennem magam bármi hasznosra.
Kedd este már filmet nézni sem volt kedvem, így hát elkezdtem rendet rakni az íróasztalomon, és egy papírkupac alján rátaláltam a nyár eleji listámra. Bevallom, kicsit szentimentális hangulatba kerültem. Mielőtt összeírtam volna azt az öt pontot, a lelkivilágom romokban hevert, és már-már biztos voltam abban, hogy ez bizony az örökkévalóságig így is marad. Erre tessék! Egy kis elhatározással és baráti segítséggel kimozdultam a csigaházamból, sőt, még a volt barátommal is szembe tudtam nézni (remegő lábakkal és a világ legbénább monológjával, de az is valami). A régi és a mostani Dóri között fényévnyi távolságok vannak, és eszem ágában sincs visszafelé haladni az úton. Így hát újabb elhatározásra jutottam: nemcsak hogy folytatni fogom az átalakulást, de motiválom magam néhány kihívással!
Legelőször is, megváltoztatok valamit a külsőmön. Persze olyan sok lehetőségem nem volt, hiszen nem a Sims játék egyik karaktere vagyok, de egy aranybarna hajszín egész elfogadható ötletnek tűnt. Elvégre minden lány tudja, hogy szakítás után egy új frizura gyógyítóan hat a lélekre, és bár én már szerencsére túl vagyok ezen a szakaszon, egy kis megerősítés mindig jól jön. Úgyhogy nagyon örültem, amikor a munkatársam, aki mellékesben vállal egy kis fodrász munkát, keresett nekem egy szabad időpontot másnapra. Olvass még a témában
Kívül belül felfrissülve
Szerda délután már vadiúj frizurával libbentem be a lakásomba, és tényleg úgy éreztem, mintha kicseréltek volna.
– Új külső, új belső… Kezdjük tiszta lappal az évszakot – közöltem magabiztosan a tükörképemmel, és belekezdtem egy „emléktörlő” procedúrába.
Ez alatt persze nem varázslatos memória radírt értek; egyszerűen csak úgy éreztem, muszáj elpakolnom szem elől azokat a tárgyakat, amik a volt barátomhoz kötnek. Szinte meg is feledkeztem arról, hogy az ebédlőben lévő faliórát tőle kaptam, mert mindig elkéstem a találkozóinkról. És ott van az asztali váza, amivel azért lepett meg, mert mindig egy műanyag flakonba tettem a virágokat. Egykor imádtam rájuk nézni, hiszen a legkisebb apróságok is a szerelmünk töredékeit alkották, de ma már szemernyit sem kötődöm hozzájuk. Ezért készítettem egy emlékdobozt, és belepakoltam mindent, amiről Ádám juthat eszembe – aztán elrejtettem az ágyneműtartóba, hogy még véletlenül se kerüljön a kezembe. Ráadásul még egy plusz előnye is volt ennek a dolognak, ugyanis épp a nagy takarítás közben ugrott be, hogyan találhatnék vissza régi, önfeledt személyiségemhez, és mi lehetne tökéletes kihívás a következő hetekre.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
