Kívül belül felfrissülve
Szerda délután már vadiúj frizurával libbentem be a lakásomba, és tényleg úgy éreztem, mintha kicseréltek volna.
– Új külső, új belső… Kezdjük tiszta lappal az évszakot – közöltem magabiztosan a tükörképemmel, és belekezdtem egy „emléktörlő” procedúrába.
Ez alatt persze nem varázslatos memória radírt értek; egyszerűen csak úgy éreztem, muszáj elpakolnom szem elől azokat a tárgyakat, amik a volt barátomhoz kötnek. Szinte meg is feledkeztem arról, hogy az ebédlőben lévő faliórát tőle kaptam, mert mindig elkéstem a találkozóinkról. És ott van az asztali váza, amivel azért lepett meg, mert mindig egy műanyag flakonba tettem a virágokat. Egykor imádtam rájuk nézni, hiszen a legkisebb apróságok is a szerelmünk töredékeit alkották, de ma már szemernyit sem kötődöm hozzájuk. Ezért készítettem egy emlékdobozt, és belepakoltam mindent, amiről Ádám juthat eszembe – aztán elrejtettem az ágyneműtartóba, hogy még véletlenül se kerüljön a kezembe. Ráadásul még egy plusz előnye is volt ennek a dolognak, ugyanis épp a nagy takarítás közben ugrott be, hogyan találhatnék vissza régi, önfeledt személyiségemhez, és mi lehetne tökéletes kihívás a következő hetekre. Olvass még a témában
„Felkeresek egy nagyon régi barátot, akivel már évek óta nem is beszéltem”
Biztos vagyok benne, hogy mindenki életében akad legalább egy olyan személy, akivel egykor napi kapcsolatban állt, ma pedig – persze parányi túlzással – fel sem ismernék egymást az utcán. Sajnos ez alól én sem vagyok kivétel. Évekkel ezelőtt egy közös ismerősünk szülinapján találkoztam Bencével, és nem telt bele sok időbe, hogy nagyon szoros barátság alakuljon ki közöttünk. Tőlem kért tanácsot a randijai előtt, bármiről tudtunk beszélgetni és mindig jókat nevettünk együtt; szóval ő lehetett volna a tökéletes szerelem, ha fellobbant volna közöttünk bármiféle szikra. De annak bizony hűlt helye sem volt, így a kapcsolatunk a barátság vizein evezett tovább. Aztán ahogy az általában lenni szokott, eltávolodtunk egymástól. Én megismertem a volt barátomat, ő pedig iskolát váltott és leköltözött Pécsre – az életre szóló barátságunk pedig csak egy rövidke, de annál tartalmasabb fejezetté alakult át.