„Rohanó világban élünk” – halljuk mindenütt, és én magam is sokszor mondogatom. De vajon mit jelent ez a saját életünkre lefordítva? Számomra gyakran azt, hogy állandóan sietek. Nem azért, mert valaki vagy valami üldöz, hanem mert én építettem magam köré egyfajta láthatatlan nyomást. Egy teljesítménykényszert, ami nem hagyja, hogy igazán megálljak.
Az elmúlt években sokunk élete lett ilyen: feladatok, határidők, elvárások és önként vállalt teendők végtelen listája, mert úgy érezzük, nem engedhetjük meg magunknak a „kevesebbet”. És én, mint rengeteg sorstársam, próbálok utolérni mindent – mintha a lista utolsó pontjától függne a boldogságom.
Az örök „feladatlista” csapdája
Reggel, amikor felkelek, gyakran egyből az jut eszembe, hogy mi mindent kell ma elintézni. Munka, bevásárlás, edzés, találkozók, e-mailek, és még sorolhatnám. A nap végére aztán úgy érzem, hogy ha nem pipáltam ki mindent, kudarcot vallottam. Ez a hozzáállás egyértelműen a szabadidőmre is átragadt. Olvass még a témában
Négyféle „részeg típus” létezik, te melyikbe tartozol?
„Elkezdte terjeszteni, hogy viszonyom van a takarítóval” – Kollégák, akik alantas eszközöket választottak, hogy előbbre jussanak a ranglétrán
Ne csak a csillagokat nézd! Így derítem ki, milyen valójában a szállás – még nem ért csalódás
Feladtam, vagy csak rugalmasan alkalmazkodtam? Így válts nézőpontot
Például amikor a barátnőimmel találkozom, vagy egy könyvvel a kanapén pihenek, a gondolataim még mindig pörögnek. „Mit kell holnapra elkészítenem?”, „Elfelejtettem valamit?” – ezek a kérdések gyakran átszűrődnek a nyugodt pillanatokon.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
