A test emlékszik: így él a trauma a sejtjeinkben akkor is, ha mi már elfelejtettük

Írta Schuster Borka 2025.05.06.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

A trauma egyik ismertetője, hogy több, mint egy régi rossz élmény: egy benyomás, ami velünk marad, és ha mi magunk talán nem is tudjuk pontosan felidézni, mi történt, a testünk emlékszik – sejtszinten, idegrendszeri mintázatokban és fiziológiai válaszokban. Még akkor is, ha tudatosan nem idézzük fel a történteket, a testünk reagálhat olyan ingerekre, amelyek a múltbéli traumát idézik fel.

A trauma sejtszintű lenyomatai

Nemrég eljutottam a pontra, amikor felismertem, hogy szembe kell néznem a gyerekkoromból magammal hozott sérüléseimmel. Noha van néhány borzalmas emlékem, tudom, hogy értek olyan hatások is, amelyekre nem emlékezhetek, és az utóbbi időben egyre többet kezdtem el foglalkozni azzal, hogy ezek a korai, akár csecsemő- vagy magzati kori behatások vajon hatással lehetnek-e arra, ahogyan a külvilágra reagálunk.

Ősszel négy csillagjegynél lelepleződik a titkos imádó

Meglepetésemre kiderült, hogy egyre több kutatás támasztja alá, hogy alakuló idegrendszerünkben valóban nyomot hagyhatnak események, amelyekre mi magunk talán nem is emlékszünk. Vagyis a traumatikus élmények nemcsak tudatos emlékeinkben élnek, hanem a testünkben is nyomot hagynak. Az implicit memóriák – olyan emlékek, amelyek nem tudatosak, de viselkedésünket befolyásolják – a sejtek szintjén is tárolódhatnak. Ezek az emlékek fiziológiai válaszokat válthatnak ki, például szorongást, izomfeszültséget vagy gyors szívverést, anélkül, hogy tudatosan emlékeznénk az eredeti traumára.