A trauma egyik ismertetője, hogy több, mint egy régi rossz élmény: egy benyomás, ami velünk marad, és ha mi magunk talán nem is tudjuk pontosan felidézni, mi történt, a testünk emlékszik – sejtszinten, idegrendszeri mintázatokban és fiziológiai válaszokban. Még akkor is, ha tudatosan nem idézzük fel a történteket, a testünk reagálhat olyan ingerekre, amelyek a múltbéli traumát idézik fel.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A trauma sejtszintű lenyomatai
Nemrég eljutottam a pontra, amikor felismertem, hogy szembe kell néznem a gyerekkoromból magammal hozott sérüléseimmel. Noha van néhány borzalmas emlékem, tudom, hogy értek olyan hatások is, amelyekre nem emlékezhetek, és az utóbbi időben egyre többet kezdtem el foglalkozni azzal, hogy ezek a korai, akár csecsemő- vagy magzati kori behatások vajon hatással lehetnek-e arra, ahogyan a külvilágra reagálunk.
Meglepetésemre kiderült, hogy egyre több kutatás támasztja alá, hogy alakuló idegrendszerünkben valóban nyomot hagyhatnak események, amelyekre mi magunk talán nem is emlékszünk. Vagyis a traumatikus élmények nemcsak tudatos emlékeinkben élnek, hanem a testünkben is nyomot hagynak. Az implicit memóriák – olyan emlékek, amelyek nem tudatosak, de viselkedésünket befolyásolják – a sejtek szintjén is tárolódhatnak. Ezek az emlékek fiziológiai válaszokat válthatnak ki, például szorongást, izomfeszültséget vagy gyors szívverést, anélkül, hogy tudatosan emlékeznénk az eredeti traumára.
A cikk folytatódik, lapozz!
5 biztos jele annak, hogy kigyógyultál a traumádból
