„Anyám a hibás, hogy ilyen az életem!” – Ezért ne a szüleinket okoljunk mindenért

Írta Berényi Nóri 2025.03.04.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Egy gyerek érzése minden esetben jogos. Ártatlanul jön a világra és a szülei felelősek sorsáért. Ahogy növekszik, úgy fejlődik ki saját személyisége, identitása, melyre már nem csak a szülei vannak hatással. Idővel pedig a szülők teljesen háttérbe szorulnak, legalábbis jó esetben így történik. Ez lenne a felnőtté válás folyamata ideális körülmények között.

A fejlődés útja

Gyerekként a felnőttekre istenekként tekintünk, nem is kérdőjelezzünk meg őket igazán. Nem csak szüleink esetében, bármelyik felnőtt hatással van a gyerekekre. A fizikai világ tudatlanságával születünk meg és a felnőttek dolga a gyereknek mindent megtanítani az őt körülvevő világról. Az már egy másik kérdés, hogy ki milyen módszert alkalmaz ehhez. Az idő múlásával, ahogy kezdünk öntudatra ébredni, elkezdjük felfedezni saját identitásunkat, személyiségünket. Ezt valóban formálják a szülők, de van benne egy nagyon misztikus vonal is, ugyanis nem tőlük ered valódi énünk.

„Nem jó nekik semmi”: miért haragszanak a férfiak a mai nőkre?

Bár sokat formálnak rajtunk és általuk felveszünk bizonyos szokásokat, nem rajtuk múlik teljes egészében, hogy milyen felnőtté válunk.

Ha így lenne, most biztosan senki nem ott tartana, ahol. Tehát a fejlődési folyamatra már hatással lesznek az osztálytársak, tanárok, barátok és a mára már a közösségi média is. Ekkortájt egyre jobban távolodunk a szülőktől, hiszen mi magunk akarjuk felfedezni, hogy kik is vagyunk valójában. A lázadó korszak után pedig jöhet az igazi szárnypróbálgatás a való életben. Kezdetben még talán fogják a kezünket, de idővel kötelességük elengedni.