Kiből lesz igazi felnőtt?
Kikerülve a való világba, természetesen érkeznek az első igazán nagy pofonok és csalódások. A szülőknek nem az a dolguk, hogy ezektől megóvják gyermekeiket, hanem, hogy felsegítsék őket, ha padlóra kerülnek. A tapasztalást senkitől nem szabad elvenni, még akkor sem, ha szülő-gyerek kapcsolatról van szó. A mondás szerint, miszerint az okos más kárán, a buta sajátján tanul, roppant régimódi világnézet és biztosan abban az időben született, mikor a gyerek arra volt ítélve, hogy kizárólag szülei akaratát teljesítse.
Mondhatnánk, hogy a felnőtté válás időszaka az anyagi függetlenséggel kezdődik, de ez csak az érem egyik oldala. Valóban fizikai síkon ezt jelentheti, de ami ennél is fontosabb, hogy érzelmileg is megtörténjen a leválás. Vagyis, ha éppen a főnök leordítja a fejünket, ne édesanyánktól várjuk a megoldást. Természetesen adhat lelki támogatást és nem is kell kirekeszteni az életünkből, de törekedni kell az érzelmi önállóságra is. Stabilan állni, megbirkózni saját érzéseinkkel, majd folyamatosan talpra állni, ezt jelenti az igazi felnőttéválás.
