„Amíg vártam, hogy felszállhassak a New Yorkból Dakarba tartó gépre, egy színes ruhákat és rikító fejfedőt viselő nő lépett hozzám a reptéren, és megkérdezte, használhatja-e a mobiltelefonomat. Miközben zavartan mosolyogtam, és habozva azon tűnődtem, milyen furcsa dolog ilyesmit kérni egy idegentől, egy hasonló ruházatot viselő nő lépett mellénk, és mindenféle teketóriázás nélkül átnyújtotta a mobiltelefonját.
Az ehhez hasonló tapasztalatok az egész szenegáli utamat végigkísérték, és gyorsan rájöttem, hogy nem szokatlan vagy különös kérésekbe futok bele. Ez volt a találkozásom teraangával” – írja Colette Colman, a BBC szerzője egy beszámolójában.
Szenegál a „Teraanga földjeként” ismert. Az útikalauzok gyakran vendéglátásként fordítják ezt a wolof szót, de ez egy elég laza fordítás – mondta Pierre Thiam, szenegáli séf és a New York-i Teranga étterem társalapítója. „Ez valójában sokkal összetettebb ennél. Ez egy életmód. ” Olvass még a témában
„A szülés két percig tart, picit megizzadok, de mosolyogva veszem át a tiszta, féléves babát” – Röhejes filmes klisék
Roller, Tetris és Tamagotchi – kultikus játékok a múltból, amikért fogadjunk, hogy te is könyörögtél a szüleidnek
5 tipp, amivel végre nemcsak kibírom, hanem élvezem is a többórás autós utazásokat
Bridgerton bált idéző varázslatos zenés est Budapesten: jön a Musical & More – Szenvedélyes Karnevál
„Látogatóként gyorsan észrevettem, hogy ez az érték a szenegáli mindennapi élet számos aspektusát áthatja” – írja Coleman.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
