A figyelem, mint iránytű
Amikor pánik közeli állapot kerülget, hajlamos vagyok teljesen bezárkózni a saját fejembe, és csak a saját dobogó szívemet vagy a sötét gondolataimat hallom. Ezen a ponton számomra a leghatékonyabb, ha a figyelmemet radikálisan kifelé fordítom. Elkezdek tudatosan figyelni a környezetem neszeire: a távoli autók morajára, a madarak csicsergésére vagy akár a hűtőszekrény zümmögésére. Érzékelem a hőmérsékletet, az illatokat, a textúrák érintését, ahogy a bőrömre simulnak. Ahogy elkezdek valóban hallgatni, a belső monológ elhalkul. Ez a váltás segít visszakapcsolódni a jelenhez és a környezetemben lévő emberekhez, megszüntetve azt az izolációt, amit a stressz épít körénk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
