Sok ember életében látom, hogy ragaszkodnak a nagy baráti társasághoz, a nyüzsgéshez, viszont képtelenek önmaguk társaságában eltölteni akár egy órát is. Hogy miért van ez? Talán egyszerű ragaszkodás, vagy menekülés állhat a háttérben, de az is elképzelhető, hogy az illető nem ismeri eléggé önmagát, nem tudja, hogy mi tenné boldoggá, így folyamatosan másoktól teszi függővé hangulatát. De ez persze változhat…
A barátok fontosak, de…
Korántsem annyira, mint te magad! Természetes, hogy szeretsz a barátaiddal lenni, kimozdulni, szórakozni, de ne feledd, hogy ők csak az életed részei, nem az egészet képzik.
Legalább ennyire igaz ez a párkapcsolatra, szóval soha ne másoktól tedd függővé saját magad boldogságát.
Az ember úgy lett „kitalálva”, hogy akár egyedül is képes legyen helytállni az életben. Nem, egyáltalán nem kell remeteként élned ezentúl, de figyelj arra, hogy önmagaddal is tölts elegendő időt.
Érezni fogod, hogy mennyi ez az időtartam és ennek függvényében alakítsd ki a társasági életedet.
Mégis kiben bízhatnál a legjobban?
Titkokat osztunk meg szüleinkkel, testvérünkkel, a legjobb barátnőnkkel, feltételezve, hogy náluk biztonságban vannak legféltettebb dolgaink, de mégis igaz a mondás, hogy, ha már egy embernek elmondtál egy titkot, az már többé nem titok.
Viszont van valaki, akinél mindig és minden körülmény között a legnagyobb biztonságban lesznek féltve őrzött gondolataid. Ez pedig te magad vagy!
Nem kell mindig, mindent világgá kürtölnöd, még akkor sem, ha nagyon szeretsz valakit. Sokszor az is elég, ha elcsendesülsz és megpróbálod önmagadban lerendezni a dolgokat.
Hidd el, nem ciki önmagaddal társalogni, sőt…nagyon fontos része az önismeretnek.
Kellenek a magányos órák
Ha nincs is lehetőséged arra, hogy minden nap legyen néhány lopott órád önmagaddal, de hetente kétszer-háromszor azért próbáld meg beiktatni az életedbe. Igen, mindig találunk kifogást, hogy éppen miért nem tudtam egyedül lenni, de ennyi önzőség azt gondoljuk, hogy belefér.
Itt a tavasz, sokszor már attól jobb kedvünk van, hogy süt a nap, elég csak felkapnunk egy könnyed ruhát és hirtelen megfeledkezünk minden bajunkról. Menj, járj egyet a belvárosban, egyél egy finom fagyit és figyelj!
Figyelj magadra, a környezetedre, nézd végig a városodat, ahol eddig talán csak felületesen futkorásztál fel-alá és zárj ki minden mást.
Nincs telefonozás, beszélgetés a barátnőkkel, mert most csak te vagy magadnak!
A végén úgyis csak magadra számíthatsz!
Persze azért ez így nem teljesen igaz, vagy mégis?
Nagyon szerencsés vagy, ha világ életedben számíthattál a családodra, ha támogató közegben nőttél fel, esetleg gyerekkorod óta szoros barátságban állsz bizonyos emberekkel, de mégis azt gondoljuk, hogy végtére is, mindenki csak önmagára számíthat igazán. Ahogy a szüleink is ezerszer a fejünkhöz vágták, ők nem tudnak helyettünk tanulni, pedig biztosan jó párszor megtették volna.
Vagy vegyük például a szerelmet. A szerelem is egy törékeny virágszál, amit ápolni, gondozni kell és soha nem vehetjük alapvetőnek, hogy van. Azért fontos ezt elmondani, mert mi van akkor, ha a szerelem elmúlik???
Ő már nem lesz ott, viszont te még mindig ott leszel magadnak.
A legjobb társaság
Érezted már milyen önfeledt érzés pucéran a kedvenc számodra táncolni, miközben semmi más nem érdekel?
Mi a barátunk barátjától azt hallottuk, hogy nagyon felszabadító érzés tud lenni, de ez csak egy a millió közül, amit érdemes kipróbálnod.
Reméljük te is úgy érzed, hogy soha senki nem lesz olyan jó társaság neked, mint te saját magad.
Nem azért, mert egoista vagy, hanem egyszerűen csak szereted magad.
Valahogy mindenkinek így kellene élnie.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!