Amikor közeleg az évvége, automatikusan számot vetek az elmúlt hónapokkal. Nem tudom, te hogy vagy vele, én sokszor megállapítom: tavaly nagyon naiv voltam a tervezés során. Ez különösen igaz az elmúlt évünkre…
Nem szoktam egyébként komolyabb fogadalmakat tenni az év utolsó napján, amiben biztos közrejátszik az is, hogy nem érzem úgy, bármin is gyökeresen változtatnom kell. Ettől függetlenül óhatatlanul tiszta lapként tekintek az előttem álló évre. Furcsának, megfoghatatlannak, izgalmasnak és üresnek tűnik, amit meg kell tölteni tartalommal. Tavaly ilyenkor arra gondoltam, milyen jó lesz összehasonlítani, a kemény edzéseknek köszönhetően mennyit változott a testem, de ez most elmaradt.
A két karantén és egy összetettebb sérülés gondoskodott róla, hogy inkább csak stagnáljak, minimális mértékben fejlődjek.
Persze nem mondok le a továbblépés lehetőségéről, de a következő évre más jellegű terveim is vannak. Ezek furcsa módon éppen most, az évnek ebben a szakaszában rajzolódtak ki előttem, és szinte új kezdetként lebegnek a szemeim előtt. Azt csak remélni merem, hogy a jövő évünk kiszámíthatóbb és tervezhetőbb lesz – és ez szerintem mindannyiunk egységes, átfogó kívánsága is lehetne a 2021-es évre.