Aki sosem volt egy sportos alkat, annak nem egyszerű rávennie magát arra, hogy valamilyen testedzésbe kezdjen. Míg sokan el sem tudják képzelni az életüket mozgás nélkül, másokat egy bizonyos kor felett is csak a csokis fánkok között érzett pánik vesz rá arra, hogy felkeljenek a kanapéról. Egy kezdő futó gondolatai következnek.
Csak a cipője miatt van
Ez az egész helyes légzés dolog egy marhaság. Nekem igenis szúr az oldalam. Legszívesebben befeküdnék egy oxigénsátorba. Persze, ez biztos csak azért van, mert nekem nincs ilyen profi sportcipőm, ugye. Az szinte siklik a talajon. Sőt! Elrúgja onnan magát.
A ruha meg elvezeti a nedvességet, azon keresztül lélegzik a bőr és jobb az oxigénfelvétel. Ja igen, hát így könnyű, úgy nekem is menne.
Gondolatterelés
Meg kell próbálnom elterelni a gondolataimat, ha nem figyelek arra, hogy szenvedek, sokkal gyorsabban fogynak a körök. Na lássuk. Egy szép, tiszta, virágos rét, valahol az Alpokban – igen, már szinte érzem is az illatát, meg azt, hogy itt már nehezebb lélegezni. Ez nem lesz jó. Mást.
Mit mondjak holnap a munkahelyi meetingen? Helyes, össze kell szedni a gondolataimat, a főnök is ott lesz, nem izgulhatok. Huh, pedig már most is izzad a tenyerem. Oké, ez a gondolat egyáltalán nem jött be, most már tényleg hánynom kell…
Hazafelé
Igen! Az utolsó kör! Tarts ki, és utána irány haza. Még pont elcsípek egy villamost, és időben hazaérek.
Talán jobb lenne két megállóval korábban leszállni, és átszállni arra a buszra, ami ugyan kerülővel megy, de öt méterrel közelebb tesz le a házhoz. Kicsit bonyolultabb ugyan, de ennyit igazán megérdemlek. Én ma futottam! Egy hős vagyok!