Az érzett jelenlét tudományos magyarázata
Az “érzett jelenlét” jelenségét vizsgáló kutatások során agyi aktivitás szokatlan mintázatát találták egy olyan hálózatban, amely magában foglalja a temporoparietális csomópontot, az insulát és a frontoparietális kéregállományt. Ezek az érzékek integrálásával és a saját testünk helyzetének érzékelésével kapcsolatos területek.
Mindez alapján Alderson-Day úgy gondolja, hogy az “érzett jelenlét” megtapasztalásának oka, hogy valamilyen körülmény hatására hosszabb-rövidebb időre elveszítjük a testünk határainak érzékelésének képességét. Tehát ilyenkor tulajdonképpen a saját testünket érezzük még magunk mellett is.
Úgy tűnik azonban, hogy az elvárások is szerepet játszanak. Egy másik elmélet az úgynevezett prediktív feldolgozáshoz kapcsolódik. Ez az az elképzelés, hogy az agy kitölti a “rést”, amikor valaminek nincs értelme. Ezt tapasztaljuk például olyankor, amikor nem halljuk jól elsőre valaki kérdését, de a mimikájából, a szituációból és a hallott részletekből az agyunk kikövetkezteti, mi hangzott el. Ekkor már úgy érezzük, mintha valóban hallottuk is volna az elhangzott szavakat. De ezt tapasztaljuk akkor is, amikor mintákat látunk bele a felhőkbe, arcokat veszünk észre egy festéktoltban, vagy érzékelünk valamit, amiről nem tudjuk, micsoda, de az agyunk egy ismerős élménnyel – egy másik ember jelenlétével – magyarázza a helyzetet.
