Ez nem azt jelenti, hogy azóta érzéketlen lettem
Ha valaki, akit szeretek, bajban van, továbbra is aggódom. Segítek, ha tudok. Meghallgatom, ha szüksége van rá. Csak egyre gyakrabban próbálom feltenni magamnak a kérdést: ez most az én problémám, vagy valaki másé?
A válasz pedig meglepően sokszor az, hogy nem az enyém. És ez felszabadító.
Talán azért is, mert rájöttem valamire, amit korábban nehéz lett volna elfogadnom: más emberek életét nem tudom kontrollálni. Lehet, hogy tökéletesen látom, mit kellene tenniük. Lehet, hogy előre tudom, mi lesz egy döntés következménye. Lehet, hogy borzasztóan aggódom értük. Attól még az életük az övék. Olvass még a témában
Mióta kiléptem a mókuskerékből, elhűlve nézem, ahogy a barátnőim épp kiégnek benne
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
Ilyen ember voltál előző életedben a születési számod szerint
És talán éppen ezt kellett megtanulnom: hogy szeretni valakit nem ugyanaz, mint felelősséget vállalni az egész életéért.
A mai napig előfordul, hogy azon kapom magam, megint más problémáján pörgök. Ilyenkor eszembe jut a pszichológusom mondata. Nem mindig sikerül azonnal leállítani az agyam. De már felismerem, hogy mi történik. És néha ennyi is elég ahhoz, hogy azt mondjam magamnak: „Ezt most nem neked kell megoldanod.”
Következő cikkünkBölcsességek Andrássy Kurta János szobrászművésztől az élet nagy kérdéseirőlAndrássy Kurta János szobrászművész és költő olyan alak volt, aki nem csupán formákat mintázott az anyagból, hanem egész életszemléletet is hátrahagyott azok számára, akik hajlandók megállni és odafigyelni. Munkássága köztéri szobrokban, portrékban és emlékművekben él tovább szerte az országban, de talán kevesebben tudják, hogy…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
