„Tönkre fogsz menni benne, ha mindenkiért te aggódsz.”
Váratlan telefonhívás forgatja fel a nyár végét: 3 csillagjegy érintett
Nem volt benne semmi különösen filozofikus. Nem egy nagy felismerésnek szánt mondat, és talán éppen ezért talált ennyire fejbe. Mert hirtelen rájöttem, hogy évek óta úgy élek, mintha nekem kellene folyamatosan figyelnem a körülöttem lévő emberek lelkiállapotát.
Ki hogy van. Ki haragszik. Ki sértődött meg. Ki fáradt. Ki csalódott. Kinek van problémája. Kinek kell segítség.
És ami még rosszabb: nem azért tettem, mert ezt kérték, hanem mert azt gondoltam, hogy ez a dolgom. Annyira féltettem a hozzám közel állókat a csalódástól vagy a bánattól, hogy személyes felelősségemnek éreztem, hogy ezek elkerüljék őket. Olvass még a témában
Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint
Hogyan hozod meg a nagy döntéseidet? Derítsd ki, milyen döntéshozó vagy!
Ezt hozza 2026. szeptember 29. a numerológia szerint: kreativitás és önkifejezés
Ezt hozza 2026. október 4. a numerológia szerint: kapcsolódás és gondoskodás
A mondat után elkezdtem megfigyelni magam. Kiderült, hogy elképesztően sok energiát fordítok olyan dolgokra, amelyek felett valójában semmilyen kontrollom nincs.
Ha egy barátomnak rossz napja volt, órákig gondolkodtam rajta. Ha valaki panaszkodott a munkájára, azon töprengtem, mit kellene tennie. Ha valaki összeveszett a párjával, én is végigjártam vele a kapcsolat összes lehetséges útját, miközben a saját életemben is akadt volna bőven elintéznivaló.
És közben valahogy mindig úgy éreztem, hogy ha nem aggódom, akkor nem törődöm.
Ez volt a legnehezebb része az egésznek
Mert az aggódás nagyon könnyen szeretetnek álcázza magát. Ha azt mondom magamnak, hogy „csak azért foglalkoztat, mert fontos nekem”, nehéz észrevenni, mikor léptem át egy határt. Mikor lett abból, hogy együtt érzek valakivel, az, hogy már én is cipelem az ő problémáját.
A pszichológusom egyik következő alkalommal azt mondta, próbáljam meg különválasztani azt, amiért felelősséget érzek, attól, amiért valóban felelős vagyok.
Ez elsőre nevetségesen egyszerűnek tűnt.
Aztán szembesültem vele, hogy mennyire kevés olyan dolog van, ami valóban az én vállamat kell, hogy nyomja. Legalábbis ahhoz képest, amennyi terhet addig magammal vittem.
Nem az én dolgom megoldani egy felnőtt ember párkapcsolati problémáit. Nem az én dolgom megakadályozni, hogy valaki rossz döntést hozzon. Nem az én dolgom kitalálni, miért nem válaszol valaki az üzenetemre. És főleg nem az én dolgom mindenkit megmenteni a saját rossz érzéseitől.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
