Rákgyógyító szupergyümölcs a mangosztán? Utánanéztünk!

Egy trópusi örökzöld terméséről van szó, mely Malajziából és Indonéziából származik. Elsősorban Délkelet-Ázsiában terem, de egyes dél-amerikai országokban is megtalálható, például Kolumbiában. Fája akár 25 méter magasra is megnőhet.

A gyümölcs édes, lédús és enyhén rostos, szerkezetét tekintve pedig cikkelyes, tehát a citrusfélékre hasonlít. Érett állapotban vöröseslila árnyalatú héját nem szabad megenni.

Többféle, kevésbé ismert mangosztán is létezik, ám világszerte a lilát szokás egyszerűen ezen a néven emlegetni.

Noha Európában új táplálkozási őrületnek számít, Carl von Linné svéd kutató növénytani kézikönyvébe már 1753-ban bekerült a pontos leírása.

Azért írunk a mangosztánról, mert újabban rákellenes „csodaszer” összetevőjeként tartják számon.

A gyártó amerikai vállalat úgy reklámozza a dzsúszt, hogy fertőzések, sebek, hasmenés és emésztőrendszeri gondok kezelésére is jó, ráadásul baktérium- és vírusölő hatású gyulladáscsökkentő.

Ami részben igaz is, hiszen ahol őshonos, évszázadok óta használják a népi gyógyászatban – csakhogy kutatási eredményekkel egyelőre nem sikerült igazolni, hogy a mangosztán-ital bármiféleképpen befolyásolná a tumorsejtek növekedését.

Sőt, a New York-i Sloan-Kettering Rákkutató Központ munkatársai még 2006-ban kimutatták, hogy a vegyület interakcióba léphet a hagyományos kezelési módokkal, továbbá hátrányosan befolyásolhatja a vércukorszintet.