Egyre több a gyászoló. Hogyan tudsz segíteni annak, aki elvesztette szerettét?

Aki gyászol, az úgy érezheti, mintha megállt volna körülötte az idő. Megterhelő látni, ahogy mások boldogan folytatják életüket, míg ők egyedül maradnak a veszteséggel.

Ilyenkor nem tehetünk értük mást, minthogy időnként felkeressük őket és megkérdezzük, hogy vannak. Elég annyit mondani nekik, hogy „Szia, rád gondoltam, hogy vagy?”

Ha szeretnének beszélni az érzéseinkről, hallgassuk meg őket, többet nem igazán tehetünk, de nekik már az is segítség, ha beszélhetnek a fájdalmukról.

Mindenki könnyen mondja a gyászolónak, hogy hívja nyugodtan, ha valamire szüksége van, hiszen a legtöbb esetben az illető úgysem teszi meg. A haláleset utáni pár hétben sokan keresik az illetőt és mindenki biztosítja támogatásáról, de idővel ezek a látogatások és hívások elmaradnak, hiszen az élet megy tovább. A gyászoló viszont ott marad egyedül a fájdalommal és magányával.

Ebben az elszigetelt, levert állapotban pedig szinte senki nem szokott segítséget kérni, inkább begubóznak, pedig ekkor lenne a legnagyobb szükségük vigasztalásra. Ezért ne azt mondd neki, hogy hívjon, ha kell valami hanem ajánlj neki konkrét programokat, időpontokkal. Például hogy szombaton átmész és együtt főztök, vagy hogy egy délután elviszed valahova a gyerekeit, stb. Így nem érzik magukat tehernek és szívességet sem kell kérniük, tehát ne üres ajánlatokat tegyél, hanem cselekedj.