Nem mondom, hogy a belső lassulás elfogadása nálam könnyen ment
A legnagyobb harcot azzal a társadalmi bűntudattal kellett megvívnom, amit a „kevésbé vagyok produktív” gondolata kelt az emberben. Messze nem egyik napról a másikra, sokkal inkább egyik évről a másikra, de fokozatosan leépítettem a feladataimat. Sokkal szigorúbban mérlegeltem, miben veszek részt, mit vállalok el, és hátraléptem onnan, ahol amúgy könnyedén tudtak pótolni – vagy amit én tudtam könnyen elengedni. Így utólag látom csak tisztán, mennyire szétszórtam a figyelmemet, az energiámat, és emiatt mennyire nem voltam jelen a saját életemben.
Persze borzasztó nehezen változtattam. Minden egyes lépésnél azt éreztem, mint amikor a Jenga-játékban kihúzok egy újabb darabot: a torony egyre inkább inog, és csak vakszerencse kérdése, mikor dől össze az egész. De ez nem történt meg. Sőt, idővel olyan lett, mintha az egyes darabokat nem a torony tetejére tettem volna, hanem az üres helyeket pótoltam volna velük alul.
A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a korlátaink tiszteletben tartása valójában az autonómiánk érvényesítéséről szól: felismerjük, hogy a saját időnk felett mi is dönthetünk, nem csak a külső elvárások. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 29. a numerológia szerint: kreativitás és önkifejezés
Ezt hozza 2026. szeptember 16. a numerológia szerint: egyensúly és belső erő
Önmagad vagy, vagy azt mutatod, amit mások elvárnak? Teszteld, mennyire vagy hiteles!
Az igazi barátság ott kezdődik, hogy lemondhatok egy programot azzal az indokkal, hogy „ma nincs kedvem”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
