Radír
Apám nem szerette, ha a házi feladatomban sokat radíroztam, azt akarta, hogy egyből jót írjak. Egyszer úgy döntött, hogy túl sok a radírozás és széttépte az egész irományt. Viszont az volt az utolsó papírlapom és este volt, nem tudtunk elmenni venni. Ezért – ironikus módon – egy régi dolgozatomat kellett teljes egészében kiradíroznom, hogy legyen mire újraírnom a házit. A mai napig a fejére olvasom ezt a sztorit.
Máglya
A szüleim egy nap úgy döntöttek, hogy rosszak vagyunk és elkényeztetettek, ezért a testvéreimmel ki kellett vinnünk minden holminkat az udvarra, ahol apám lelocsolta benzinnel a kupacot és meggyújtotta. Minden elégett: az összes gyermekkori játékunk, naplónk, rajzunk, emlékünk. Bömbölve végig kellett néznünk, ahogy mindenünk a máglya martaléka lesz. Másnap titokban áttúrtuk a hamut és a húgom megtalálta egy kis gyűrűjét, ez volt minden, amit meg tudtunk menteni.
Olvass még a témában
Kisdolog
Nem használhattam vécét, csak az otthonit. Az általános iskolában a szüleim megkérték a tanáraimat, hogy szóljanak nekik, ha látták, hogy vécére mentem a suliban. Én „rontottam el” az állatkerti, vidámparki látogatásokat és minden kirándulást, mert vagy haza kellett mennünk, mert pisilnem kellett, vagy bepisiltem. A középiskolai tanáraim nem voltak hajlandóak beszámolni a szüleimnek a vécézési szokásaimról, onnantól véget ért ez a rémálom.
A cikk folytatódik, lapozz!
