Volt egyszer egy boldog feleség, akit az orvosa pszichológushoz küldött. Ott megerősítést kapott, miszerint, valóban komoly baja van, úgyhogy jobban teszi, ha a saját és házassága érdekében, minél előbb párterápiára megy.
A viszonylag friss házasok, akik 5 éve alkottak egy párt, el is érkeztek Stephen J. Betchen házasság- és családterapeuta, szexterapeutához. A „veszélyes tünet”, ami ekkora felfordulást váltott ki az volt, hogy a feleség egyszerűen nem érdeklődött a szex iránt.
Tényleg terápiára szorul az, aki nem akar szexelni?
Betchen a Psychology Todaynek elmondta, hogy amikor a pár megérkezett hozzá, szokatlanul jó hangulatban találta őket, ami nem éppen általános az ő szakmájában. Azonnal feltűnt számára, hogy a pár szorosan egymás mellett foglalt helyet, fogták egymás kezét és még kuncogtak is. A harmincas éveik elején jártak és öröm volt rájuk nézni. A szakértő szerint a pár nem úgy nézett ki, mint akik tanácsra szorulnak, sokkal inkább úgy festettek, mint akik még mindig a nászútjukon vannak.
„Amikor megkértem őket, mondják el, miért vannak itt, akkor rám néztek és nevettek. Megkérdeztem, mi olyan vicces, erre közölték: fogalmuk sincs, miért kellett hozzám jönniük.”
Végül csak sikerült a terapeutának kiszednie a párból, milyen indokkal utalta be az orvos a feleséget. Kiderült, hogy a szakember aggódik, amiért nem még nem voltak együtt szexuálisan, ráadásul nem is tervezik, hogy ezen változtatnak.
„Mikor megkérdeztem, hogy szeretnének-e elmondani valamilyen magánjellegű problémát, vagy van valami, ami miatt aggódnak, akkor nevetve mondták, hogy csak azért jöttek, hogy megnyugtassák az orvosukat.”
Ezután Betchen külön-külön megkérdezte a feleket, hogy akarnak-e szexelni, mire a válasz nemleges volt. Mikor felvetette, hogy így ugye gyermekük sem igazán lehet, akkor arra szintén azt felelte a pár, hogy nem gond. A terapeuta ezután széttárta karjait és közölte, hogy nincs szükségük a terápiára – amit egyébként nem is akartak igénybe venni.
Mit tehet ilyenkor egy szexterapeuta?
A szakértő elmondta, hogy nem talált semmilyen szexuális diszfunkciót a pár egyik tagjánál sem, és nem derített fényt bántalmazásra vagy bármi egyébre, ami okozhatta volna a jelenlegi felállást. A partnerek másokkal már éltek korábban nemi életet, amivel kapcsolatosan nem voltak rossz tapasztalataik. Vonzónak találták egymást és egyértelműen nagyon boldogok voltak együtt. Betchen egyetlen egy dolgot fedezett fel, ami esetleg magyarázatot jelenthetett volna, mégpedig azt, hogy kicsit éretlennek tűntek, de ez köztudottan ritkán akadályozza meg az embereket a szexben.
Az aszexualitás még manapság is szinte tabunak számít. Az orvosok sem értenek egyet a kérdésben, amit jól mutat, hogy a feleség milyen megítéléssel szembesült, mikor fény derült a „titkára”. Azonban Betchen elmondta, hogy terápiás szemszögből egy dolog számít igazán: a pár megegyezett valamiben, ami mindkettőjük számára megfelelő. Lényegében tehát nincs probléma, nincs miről beszélni. Senki sem került hátrányos helyzetbe emiatt, senki sem érezte úgy, hogy valami hiányzik az életéből. Egyértelművé tették azt is, hogy ha ez változna, akkor ők is nyitottak lennének a megoldások megtalálására.
Az aszexualitás egyre általánosabbá válik a világon
Bármennyire is furcsa, vagy érthetetlen számos felnőtt és párkapcsolatban élő embernek, nem csak olyanok léteznek, akik boldogtalanok, ha nincs szexuális életük. Amint pedig ennek a házaspárnak a példája mutatja, az ilyen felek akár egymásra is akadhatnak.
Talán ez nehezebb manapság, mert rendkívüli módon szexközpontú lett az életünk. A legkevésbé sem tűnik normálisnak, ha valaki ettől a felfogástól elzárkózik.
Pedig az újabb statisztikák is azt mutatják, hogy – még ha nem is feltétlenül aszexuális a többség – sokkal ritkábban bújunk ágyba, mint elődeink. Ez a jelenség, a tudatos szingliélet nagyon feltűnő Japánban, ahonnan sok felmérés érkezik a témát illetően. De a világ egyéb részeiről kapott adatok alapján azt is tudjuk, hogy a mai fiatalok, akik tízes éveik végén, húszas éveik elején járnak, hasonlóan másodlagos szerepet tulajdonítanak a szexnek.