A lángoló szerelem, a rózsaszín köd a friss szerelmesek kiváltsága. A kezdeti sokk után természetes, ha apadnak az érzelmek, csökken az intenzitás, viszont az is igaz, hogy egy jó kapcsolat ilyenkor átalakul valami sokkal mélyebb és tartalmasabb dologba. A baj csak akkor van, ha a rózsaszín köd elmúlta után teljes ürességet érzel, így jogosan kérdezed meg magadtól, hogy mégis mit kell tenni ilyenkor?
Ne menekülj!
Először is tisztáznod kell magadban azt, hogy pontosan mit is érzel.
El kell fogadnod, hogy egy emberi kapcsolat nem hasonlítható egy lineáris függvényhez, sokkal inkább hullámzó, mélységekkel és magasságokkal együtt.
Sok nőtől hallottam, hogy megbánták a válást, túl korán feladták és talán csak menekültek valami elől, ami nem is volt ott.
Mert azt megállapíthatjuk, hogy tökéletes kapcsolat nem létezik. Még akkor sem, ha maga a szőke herceg kopogtat az ajtódon. Biztos lehetsz benne, hogy még neki is lesz egy-két kellemetlen szokása, szóval ez alapján mérlegelj.
Viszont menekülj a megszokástól!
Ó te jó ég, hány olyan pár van, akik pusztán megszokásból vannak együtt. Összejöttek évekkel ezelőtt és tulajdonképpen elvannak egymás mellett, mint a befőtt.
De tényleg erre vágynának az emberek? A megszokás a legpusztítóbb fegyver egy kapcsolatban.
Ezen a ponton a két fél már semmilyen energiát nem kíván beletenni a kapcsolatukba, mindössze egymás mellett élnek, mint két idegen.
Lehet, hogy szereted a párodat, de gondolj csak bele, hogy miért is ne tennéd, hiszen évekig a mindennapjaid részese volt.
Viszont, ha csak ez tart vissza az esetleges szakítástól, akkor szerintünk már most tudod a választ.
Még egy próbát megér?
Mindenképpen! Ha valakivel évekig együtt vagy, akkor azt a kapcsolatot butaság lenne felrúgni egyik napról a másikra.
Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy még jobban igyekszel. Elsősorban magad miatt, hogy rájöjj, vajon több odafigyeléssel és törődéssel működne e ez az egész, vagy már teljesen értelmetlen bármit is felmelegíteni.
Viszont csak akkor vágj bele ebbe a mentőakcióba, ha részedről ez még egyáltalán nem terhes dolog.
Sajnálattal nem jutsz előre
Teljesen normális, ha szereted a párodat és nem szeretnéd őt szenvedni látni, vagy egyedül hagyni.
Főleg akkor, ha tudod, hogy ő jobban beleroppanna a szakításba. Viszont tényleg azt gondolod, hogy a sajnálkozásod vezet valamerre? Maximum a boldogtalanságba.
Ráadásul, ha belegondolsz, hogy ezzel hány hetet, hónapot, évet pazarolsz el, miközben a tudat mindig ott lesz a fejedben, hogy lehetnél akár boldog is.
Lehet, hogy piszkosul nehéz megtenni az első lépést, de hidd el, hogy utána a felszabadultság érzése köszönt be az életedbe.
Ami nem működik, azt el kell engedni
Ez az életed valamennyi területére igaz. Ami görcsös, nehézkes az már nem működik, vagyis jobb, ha megválsz tőle.
Igen, lehet, hogy ez kíméletlenül hangzik, de, ha őszinte vagy magaddal, akkor tudod, hogy ez az igazság.
A szeretetet nem kell kitörölnöd az életedből, viszont a nem működő kapcsolatokat igen. Ezzel pedig helyet adsz valakinek arra, hogy ne csak boldoggá tegyen, de igazán működőképes kapcsolatban élhess egy igazi társsal.
És ameddig azon görcsölsz, hogy még hány évig kell egy boldogtalan párkapcsolatban élned, addig lehet, hogy éppen azt a bizonyos valakit nem engeded belépni az életedbe.
