Amikor a testünkkel való kapcsolatunkra gondolunk, gyakran nehéz pontosan meghatározni, honnan ered elégedettségünk vagy elégedetlenségünk. Ha azonban visszagondolunk gyermekkorunkra, sok olyan megjegyzés juthat eszünkbe, ami formálta a testünkkel való kapcsolatunkat. Önmagában egyikük sem tűnik nagy hatásúnak. És mégis, kumulatív hatásuk meglepően erős lehet.
Az írónő, Glennon Doyle még mindig emlékezik arra, hogy gyerekkori kinézete kiérdemelte a körülötte lévő felnőttek dicséretét: „Láttam az arcukon… Felragyogtak, és megtanultam, hogy ez egy érték” – mondja egy podcastban. De amikor idősebb lett, és kevésbé tartották szépnek, ez az imádat abbamaradt. Doyle pedig, azt mondja, úgy élte ezt meg, mintha a világ elfordult volna tőle.
Akár bókról, akár kritikáról van szó, a testünkre irányuló figyelem olyan hiedelmeket és bizonytalanságokat hoz létre, amelyeket nehéz lerázni.
A következmények rendkívül károsak lehetnek, amint azt a kutatások is mutatják. A családi attitűdök és például a testsúllyal kapcsolatos lekicsinylő megjegyzések a mentális egészségügyi problémákkal és az étkezési zavarokkal hozhatóak kapcsolatba. Emellett megnőtt a túlsúlyos gyerekek szélesebb körű megbélyegzése is, ami kihat az önértékelésükre és természetesen a testképükre is. Olvass még a témában
Mi lehet a megoldás?
Tekintettel arra, hogy milyen korán kezdődik a testideálok tudatosítása, mit tehetnek a szülők és a gondozók annak érdekében, hogy a gyerekek magabiztosak legyenek önmagukban – és jobban támogassanak másokat?
Először is, amint azt a bizonyítékok mutatják, számít, ahogy a felnőttek a gyermekek körüli testekről beszélnek. „Arra bátorítjuk a szülőket és a pedagógusokat, hogy ne tegyenek megjegyzéseket a testképről, még akkor sem, ha azok pozitívak” – mondja Sian McLean, a Melbourne-i La Trobe Egyetem pszichológia oktatója, aki a testünkkel kapcsolatos elégedetlenségére specializálódott..
Ehelyett a szülőknek arra kell összpontosítaniuk, hogy a gyerekek mit szeretnek csinálni és mi iránt érdeklődnek. Ezzel „több értéket tulajdonítanak annak, akik ők, különleges készségeiknek és tehetségeiknek, és kevesebbet kell összpontosítaniuk arra, hogy hogyan néznek ki”
– mondja Stephanie Damiano, aki egy egészséges testkép kialakulását támogató ausztrál önkéntes csoportnál dolgozik.
Ez segít a gyerekeknek olyan elégedettség és önértékelés érzetét kelteni, amely nem függ a megjelenésüktől. Ez azt is jelentheti, hogy saját önértékelésünkön és önbecsülésünkön dolgozunk, mivel a kutatás azt mutatja, hogy mennyire könnyű átadni a bizonytalanságunkat.
