Van azonban egy másik szempont is, amiről azt hiszem, ideje beszélnünk
A személyes fejlődés ipara évente milliárdokat termel globálisan. Könyvek, workshopok, online kurzusok és különféle applikációk sokasága áll rendelkezésre, amelyek a „jobb élet” ígéretével csábítanak. A „life coach” vagy életvezetési tanácsadó fogalma már nem számít újdonságnak. Az ilyen szakemberek óránként több tízezer forintot is elkérhetnek szolgáltatásaikért. Miközben, sok esetben, semmiféle tényleges mentálhigiénés képzés nincs mögöttük.
De miért fizetünk ennyit azért, hogy jobban érezzük magunkat? A válasz részben a fogyasztói társadalom sajátosságaiban keresendő. Az emberek folyamatosan a „jobb én” képét üldözik, amit a média és a közösségi platformok tökéletesített, szűrt életei csak tovább erősítenek. A személyes fejlődés ipara ezt a vágyat célozza meg: azt az érzést, hogy soha nem vagyunk elég jók, és mindig van hova fejlődnünk.
Vagyis, miközben az iparág egy boldog élet reményével kecsegtet, muszáj problémát is kreálnia, hogy fennmaradhasson: ha egy önsegítő könyv hatására valóban elérnénk az elégedettség érzését, soha többé nem vennénk önsegítő könyveket, ez pedig nem érdeke a fogyasztásra berendezkedett társadalomnak.
Olvass még a témában
