Észrevettem, hogy a legtöbb romantikus filmben a szereplők teljesen ki vannak akadva azon, hogyha egy hosszabb kapcsolat, vagy egy fájdalmas szakítás után akár csak pár hónapot is egyedül töltenek. Sajnos nekem ennél sokkal többre van szükségem.
Újra a rajtkövön
Persze szeretnék én továbblépni és szerettem volna, ha az élet ezúttal rácáfol az elméletemre. Pár hét után belevetettem magam az online ismerkedés rejtelmeibe és számtalan randit lebonyolítottam rövid időn belül. Nem mondom, hogy nem lett volna meg az esélye, hogy megtalálom az igazit, hiszen mindig ott van, de éreztem magamon, hogy még minden történetem, minden kis sztorim a volt páromhoz kötődik. A legutóbbi utazásomat még vele éltem át, a legutóbb vele voltam színházban, moziban, vele főztem otthon, vagy vele közösen rendeztem be az otthonunkat. Új emlékeket kellett szereznem, hogy tényleg tiszta legyen az a lap, amire egy új történetet szeretnék festeni.
Az a szabály, hogy nincs szabály
Szeretném hinni, hogy valóban így van, hogy annyira mások vagyunk, hogy egyszerűen nem létezik két egyforma ember, két egyforma történet, két egyforma feldolgozási folyamat. Van, akinek a szerelem elmúltával máris nyitva a szíve, míg másnak hosszú ideig kell regenerálódnia, ahogy nekem is. Most már eltelt egy év, nyitott vagyok. Persze egy világjárványra senki sem számított, ebben a helyzetben pedig az ismerkedés, valljuk be, nem a legegyszerűbb műfaj.
Mivel az online társkeresés sajnos az elmúlt egy év tapasztalata alapján nem igazán az én stílusom, addig is magamra koncentrálok. Főleg megpróbálok kevesebb olyan – amúgy roppant szórakoztató – filmet nézni, amiben a főszereplőt családi nyomás alá helyezik, amiért egyedül van. Az én családom szerencsére megértő, optimista és hagyja, hogy úgy éljem az életemet, ahogy akarom. Remélhetőleg már nem túl sokáig egyedül.