Az egyedülálló apa nem igazán élvezi az ottani jelenlétét, mert nincs sikerélménye. Az utóbbi időben igencsak megcsappant az önbizalma, pedig lelke mélyén reménykedett, hogy azért a harmincas éveikben járó nőknek már benőtt a feje lágya, és nem csupán a yachtos, karibi nyaralásos, meseautó mellett feszített bicepsszel pózolós képekre tapadnak majd, hanem őt is figyelemre méltatják. Sajnos tévednie kellett.
Online állapota felér egy privát és nem reprezentatív felméréssel, miszerint a megkérdezett (levélben megszólított) nők 99 százaléka figyelemre sem méltatja, ignorálja, levegőnek nézi. Egyetlen esetben kapott egy automatikus elutasító levelet. Nos, ennek a hölgynek talán volt gyerekszobája, megtanították erre-arra, és szorult bele némi empátia. Az egyedülálló apa ezért kispadon üldögél, és egyre kevesebb lendülettel vesz részt a játékban, akár nézőként is.
Naponta végigpörgeti a „kínálatot”, mintha egy színes online magazint lapozgatna, és egyre kevésbé hiszi, hogy keresnivalója van ott.
Olvass még a témában
„Egyértelműen én voltam az, aki fenntartja az életszínvonalunkat” – Számít, ki keres többet egy kapcsolatban?
„7 éve nem voltam férfival.” – Miért nem akarnak már ismerkedni a nők?
Így teszi tönkre a kapcsolataidat, ha bizonytalan a kötődési mintád
Ha ez igaz rátok, a kapcsolatotok ki fogja állni az idő próbáját
Pedig semmi baj nincsen az egyedülálló apával. Ráillik a fentebb felsorolt kritériumrendszer, bár csibészes mosolyát kissé megkoptatta az élet és a sok tépelődés, de minden más stimmel. Nincsenek yachtos, sielős képei, vagy boys night out fotói bújós pincérlányokkal. A gyerekei szerepelnek a képeken. A közösen eltöltött pillanatok. Állatkerti bari simogatás, családi evezés, tóparti nyaralás. Nincsen százfogú, villantott mosoly, szétszolizott, epilált felsőtest. Csak sima együttlét van, boldog pillanatok.
