Húsz éve az jelentette az egészséges táplálkozást, ha olyan ételt ettünk, amiben minden benne volt. Azaz a fehérje, a zsír, a szénhidrát, a vitamin, az ásványi anyag, a rost. Aztán jöttek a fogyókúrás őrület, a sportmánia, az egészséges táplálkozásra vonatkozó divatok. Ennek köszönhetően mára ott tartunk, hogy szinte mindenki elégedetlen magával, és evési zavarai vannak hosszabb-rövidebb időre. Megéri?
Sóvárgás és undor
A szervezet ösztönösen tudja azt, hogy mi a jó neki. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e a szervezet jelzéseire objektíven odafigyelni. Vannak, akik nem bírják meginni a tejet, mert egyszerűen undorodnak tőle.
Vannak, akik a hússal, vannak, akik a hallal vannak ugyanígy, és vannak, akik bizonyos zöldségeket, gyümölcsöket kerülnek – és nem azért, mert nem bírja az epéjük, hanem egyszerűen irtóznak tőle.
Ez valószínűleg azért van, mert bizonyos élelmiszerekben olyan anyag, vegyület van, amire nincs szüksége a szervezetüknek. Ez az „undor” érzet az életkorral nagyban változhat. Nem csak megszerethetünk egy-egy élelmiszert, hanem megutálhatunk olyat, melyet addig szerettünk.
A füstölt áruk károsak?
Igen és nem. Nem káros az a füstölt hús, aminek füstölése – precízen – a hagyományok szerint történik.
Ugyanis nem mindegy, hogy milyen fa füstje felett füstölődik, nem mindegy, hogyan készítik elő a húst, nem mindegy az időtartam sem, ahogy sok más sem ebben a technológiában.
Füstölés kapcsán a húsban nitritek (műtrágya alapanyag, nagy mennyiségben mérgező) szabadulnak fel, melyek mennyiségének kordában tartására jött létre a hagyományos technológia.
A húsipar kicsit felgyorsította a dolgot, azaz változtatott e technológián, így – bár az okosok által meghatározott értéken belüli nitrit van a húsban – mégsem mondható egészségesnek a füstölt hús. Így csak mértékkel ajánlott fogyasztása.
A vasról
Számos ételben van vas, ám vannak becsapósak is. Ilyen a máj, amiben van ugyan vas, ahogy sok más hasznos és kevésbé hasznos dolog is. A máj egyik alapvető funkciója a méregtelenítés, tehát nem csak jót tesz magával az, aki nagyon sok májat eszik.
A leginkább becsapósabb vas szempontjából a spenót. Ugyanis nincs benne annyi vas, mint ahogy azt sokan gondolják. Az átlagosnál kevesebb – 3,5 mg / 100 g mennyiség – van a spenótban.
Emellett még tartalmaz oxálsavat is, ami meggátolja a vas felszívódását. Nem mindenki tudja, de fontos, hogy a vas felszívódásához C-vitaminra is szükség van.
A cukrokról
Az egészség szempontjából jó, ha száműzi étrendjéből az ember a cukrot. Ez súlycsökkenést is eredményez. De természetesen a cukorra szüksége van a szervezetnek.
Ezek pedig a „természetes” cukrok, azaz az a mennyiség és minőség, ami például megtalálható a gyümölcsökben. Tehát, legyen az bármilyen plusz cukor, nem túl szerencsés annak fogyasztása.
Ez a mézre is értendő, legalábbis abban a mennyiségben és minőségben(!), melyet mi elfogadottnak tartunk. A mézre is vonatkozik: kis mértékben orvosság, nagy mértékben „méreg”.
Ez úgy értendő, hogy betegség és megelőzésként nagyon jó, ám cukorhelyettesítőként, nap mint nap mindent azzal édesítve, a cukor mennyiségét teljes egészében mézzel pótolva nem szerencsés.
A méz minősége nagyon(!) fontos, tehát csak megbízható helyről vegyünk mézet – ez pedig nem a multik polcán található.
…és az édesítőkről
A nem cukorbeteg gyerekeknek káros az egészségére, ahogy a felnőtteknek is inkább rosszat tesz, mint jót.
Teljesen mindegy, hogy milyen édesítőről van szó. Szinte minden üdítőitalban ott van. Szerencsére az édesítők nagy részének van utóíze, így ki lehet szűrni akkor is, ha nem olvassuk el az összetevőket.
Fogyókúra esetén a diabetikus élelmiszerek fogyasztása egy tévút, ugyanis ott csak a cukrot cserélik le cukorbetegek által fogyasztható édesítőszerre, ám ezzel a manőverrel az étel energiatartalma nem feltétlenül lesz sokkal kevesebb.
Mindent lehet, de mértékkel
A felhozott példákkal egy dologra szeretnék rámutatni: mindent lehet, mértékkel. Lehet kutatni a világ végezetéig azt, hogy mi egészséges, és mi nem az, nem fogunk sokkal előrébb jutni.
Egyre inkább úgy látszik, hogy a húsz évvel ezelőtti teória, miszerint mindenevőnek kell lenni, igaz.
Az is igaznak tűnik, hogy elveszünk a részletekben, ha élelmiszerekről van szó, pedig csak egy dolog számít: a minőség.
