Szóval, hiába volt meg az elhatározás, a lényeget már január legelső napján nem sikerült teljesíteni. Bűntudatosan dobtam ki délelőtt az előző este maradványait, és fogadtam meg, hogy na, akkor mostantól tényleg komolyan vesszük a dolgot, és csak semmi eldobható műanyag január végéig.
A következő kihívás az volt, hogy gyakorlatilag minden boltban műanyagba csomagolnak mindent, így ki kellett válogatnom azokat a termékeket, amelyeknek papírcsomagolása van.
Ez többé-kevésbé azért sikerült, de azért van, ahol nem lehet elkerülni, ilyen például a felvágottak (a boltban csomagolt verziónak is van egy műanyagréteg az alján), vagy az üdítő, amit ugyan ritkán veszek, de néha megkívánom, és olyankor választhatok a két rossz közül: alumínium dobozosat, vagy műanyagpalackosat vásárolok. Olvass még a témában
Nagyon sokáig figyeltem, hogy mindig vigyek mindehova vizet magammal, van néhány palackom, amiket azért szoktam cipelni. Ebből a szempontból az első akadály akkor jött, amikor szokás szerint feledékeny voltam, és nem vittem magammal vizet az edzőterembe, ilyenkor azért nyilván inni kell valamit, és vennem kellett. Az első palack ment a kukába. Aztán egy ferdére sikeredett este után (amikor szigorúan nem kértem műanyag szívószálat) megkívántam a kólát, ez is újabb palack a kukába. Hazafelé a munkából megszomjaztam, vettem egy üveg vizet, még egy palack, az orvosi rendelőben ittam egy pohár vizet, nyilván ezt is műanyag pohárban adták. Sajtóúton, ha kávézni szerettem volna, más választásom nem is volt, mint papírpohárban inni, csakhogy a belső felülete annak is műanyagborítású.
