Észak-Portugáliában egy geológiai jelenség évtizedek óta zavarba hozza a tudósokat: ezek a ritka Pedras Parideiras, azaz „szülő kövek”, amelyek a jelek szerint csodával határos módon sziklabébiket szülnek.
Az Arouca Unesco Globális Geopark egy szabadtéri geológiai múzeum. Régóta vonzza a tudományos közösséget a benne található geológiai csodák puszta száma miatt: összesen 41 különálló geotóp van itt. Ezek közé tartozik a világ néhány legnagyobb trilobita fosszíliája – több mint 500 millió évvel ezelőtt élt ízeltlábúak. Emellett láthatóak itt geológiai törésvonalak és túlviláginak ható sziklaalakzatok, amelyeket a víz évmilliók alatt alakított ki.
Elképesztően egyedi kövek a bolygón
De van itt valami, ami még ennél is nagyobb ámulatba ejti az ide látogatókat, sőt a geológusokat is. A Freita-hegy (a geoparkban található Varázshegyek egyike) oldalába ágyazva egy falu ad otthont a Pedras Parideirasnak, azaz a „szülő köveknek”. A 300 millió éves sziklák nevüket annak köszönhetik, hogy úgy tűnik, hogy kisebb „bébi” köveket”. Ezek a sziklák nem hasonlítanak más sziklákhoz a bolygón.
„Becsléseink szerint mind ezek a sziklák, mind a bennük lévő kisebb kövek körülbelül 320 millió évvel ezelőtt keletkeztek” – mondta Alexandra Paz, az Arouca Geopark geológusa a BBC-nek. „Úgy tűnik, hogy a nagy gránit ‘anyakőzetek’ kitolják ezeket a ‘bébicsomókat’, amelyek biotitból [egy gyakori kőzetképző ásvány] készültek a belsejükben. Ezek azok a kisebb fekete kövek, amelyeket láthatunk rajtuk” – magyarázta Paz, rámutatva a gócokra – innen a ‘Pedras Parideiras’ elnevezés.
A kövek belsejében keletkező kövek tehát idővel a felszínre lökődnek, némelyikük pedig teljesen leválik, és önálló kő lesz belőle.
Paz szerint ezek a gócok ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben, mint a nagyobb gránitsziklák. Miután a szél és az eső megviselte őket, nyáron a hőség, télen a fagy hatására összehúzódnak és kitágulnak, végül kiszorulnak a nagy kőből. Valamikor a távoli jövőben az összes apró kődarab kiszorul, és az anyakőzet olyan lesz, mint bármely más gránittábla. És míg a szikla felszíne közelében több ezer ilyen babakövet lehet látni, senki sem tudja pontosan, hogy még hány található mélyen az anyakő belsejében, arra várva, hogy több száz év múlva „megszülessen”.
A jelenség tehát természetes, de elképesztően ritka. Maga a gömb alakú gránit, mint a Pedras Parideiras, csak néhány országban található meg. Kizárólag Aroucában látszik, hogy a kőzet „megszüli” ezeket a különleges, domború korongokat.
Speciális feltételeknek köszönhető a jelenség
A geopark egy törésrendszer tetején helyezkedik el, és amikor a Pedras Parideiras több mint 300 millió évvel ezelőtt létrejött, a táj változékony volt. Tektonikus lemezek ütköztek egymásnak, felfelé kényszerítve a Földet, így jöttek létre a hatalmas Varázshegyek. A földrengések hasadékokat okoztak a földben, és a felgyülemlett nyomás hatására láva tört a felszínre, a magma pedig mélyen a föld alá áramlott.
Bár a geológusok még mindig nem értik teljesen, hogy miért keletkeztek ezek a kisebb bébikövek, Artur Agostinho de Abreu e Sá, az Arouca Geopark tudományos koordinátora és egyetemi geodinamika docens szerint a jelenség összefügg a magma kémiai összetételével és a kőzetekkel való kölcsönhatásával, valamint a keletkezéskor fennálló tektonikus mozgással.
A jelenlegi elméletek szerint vagy az olvadt kőzet zárta be ezeket a kisebb köveket, mielőtt nyolcmillió évvel később végül megkeményedett; vagy pedig a nyomás. Sá szerint „hasonlóan ahhoz, mintha egy zárt pezsgősüveget ráznánk” – apró buborékszerű töréseket okozott a kőzetben, amelyekből a bébikövek keletkeztek.