Velem is előfordult már, hogy belecsöppentem olyan helyzetbe, amikor nem felvállalt párkapcsolatban voltam egy férfival. Minden jól működött köztünk, de egyikőnk sem akarta elkötelezni magát. Mégis kapcsolódtunk egymáshoz, egy kis ideig.
„Barátság extrákkal”
Sok minden megtörténhet az életben, ahogyan az is, hogy a legjobb barátunkkal egyszer csak az ágyban kötünk ki. Ha jó volt egymással a szex, eldönthetjük, hogy megismételjük vagy lépjünk túl rajta, és minden maradjon a régiben.
Ha mégis azt választjuk, hogy folytatjuk, érdemes néhány szabályt lefektetnünk. Amit vagy be tudunk tartani, vagy nem. Azt el kell fogadnunk, hogy ha belekezdünk ebbe a kapcsolódási formába, már nem leszünk ugyanolyanok egymással. A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan tudjuk majd ezt az új helyzetet kezelni.
Az eddigi baráti beszélgetéseket, bizalmat meg tudjuk-e tartani? A közös baráti társaságban, képesek leszünk majd ugyanúgy viselkedni? El tudjuk fogadni azt, hogy ez csak szex és nincs benne érzelem, és kerüljük azt a kifejezést, hogy mi egy pár leszünk?
Fontos, az, hogy kommunikáljunk, és tisztázzuk le hogy mit várunk el egy egymástól, és ettől a helyzettől.
Nem szabad hiú reményekbe kergetni magunkat, hogy ebből majd több is lehet. Akár az is előfordulhat, hogy szerelemre lobbanunk egymás iránt és a vége majd happy end lesz, de tisztább, az, ha nem kergetjük egymást és magunkat sem a hamis illúzió állapotába.
Jobb előbb felismerni, ha egyikőnk többet akar, mint a másik, mert akkor inkább ne menjünk bele. Mert az egyikőnk idővel nagyon fog szenvedni. És, ha odajutunk, hogy valamelyikünk mást szeret és mást akar, tudjuk békében elengedni. Ha ezt szeretnénk működtetni, muszáj, hogy legyenek szabályok.
Bármilyen kapcsolódási formában állunk valakivel, önmagunkhoz mindig legyünk őszinték. Sose maradjunk valamiben benne, úgy, hogy nem vagyunk boldogok. Ne kergessünk olyan álmokat, amiben még magunk sem hiszünk.
Még mindig jobb egyedül nyugalomban, mint valakivel örökös nyugtalanságban élni. Kezdjünk el valakivel egy olyan történetet, amit majd az unokáinknak is el tudunk mesélni. Az mégis csak örökre szól.