Velem is előfordult már, hogy belecsöppentem olyan helyzetbe, amikor nem felvállalt párkapcsolatban voltam egy férfival. Minden jól működött köztünk, de egyikőnk sem akarta elkötelezni magát. Mégis kapcsolódtunk egymáshoz, egy kis ideig.
„Majdnem kapcsolat”
Bár benne van a megnevezésben, hogy kapcsolat, mégsem olyan, mint az igazi. Pedig nagyon sokszor hasonlít rá. Kicsit olyan mint a „se veled, sem nélküled” helyzet. Meg vannak a gyakori találkozások, a mély beszélgetések, és szexuálisan is jól működünk egymással.
Együtt alszunk, reggel együtt kávézunk. Keressük egymás társaságát, érdeklődünk egymás hogyléte iránt, és kíváncsiak vagyunk, hogy kivel mi történt aznap. Elkezdünk kötődni egymás iránt, miközben azért, egyedül is jól érezzük magunkat.
Amitől viszont nem válik igazivá, az az, hogy nem tervezzük a közös jövőt, arról nem beszélünk.
Nem ismerjük egymás családját, baráti társaságát. Addig el sem jutunk, hogy kimondhassuk egymásnak a bűvös szeretlek szócskát. Kicsit talán ridegnek is tűnik, mert nem haladunk együtt sehová, de valamiért mégis működtetjük, egy ideig. Akár hónapokat is eltölthetünk úgy valakivel, hogy a kapcsolatunk stagnál.
Majd óhatatlanul az egyikőnk többet, másabb kapcsolatot szeretne. Minőségibb időtöltést, kézen fogva sétálást, felvállalt párkapcsolatot. Ha mind a ketten arra az álláspontra jutunk, hogy folytassuk valódi párkapcsolatban, akkor egy igazi siker sztoriban lesz részünk.
De, ha a döntés az egyik fél részéről határozottan nemleges, akkor válaszúthoz érkezünk. Maradhatunk, úgy hogy, sosem leszünk egymás igazi társa és elfogadjuk a helyzetet, vagy elengedjük a majdnem szerelem állapotát.
