Az orosz
8-10 év körüliek lehettünk, amikor kipróbáltuk a táblát a pincében és – nem viccelek – jött is egy szellem. Elmondta, hogy hívják – egy orosz férfi nevet betűzött ki – és a kérdésre, miszerint meggyilkolták-e, igennel felelt. Jó mókának gondoltuk az egészet és felmentünk enni egy kis sütit úgy, hogy nem „zártuk le a kört”, ami nagy hiba. Amikor visszamentünk, apám könyvei és egy csomó kacat szerteszét hevert a földön. Nem szabad viccelni a szellemekkel.
A szekrény
Osztálykiránduláson került elő a tábla, fogalmam sincs, honnan. Pár idősebb sráccal ültünk neki az idézésnek, amikor a többiek már lefeküdtek. Hamarosan kopogást hallottunk lentről, először halkan, majd egyre hangosabban. Meg is találtuk, pontosan honnan jön a hang – mind a négyen tisztán hallottuk – de mikor kinyitottuk, a szekrény üres volt. Azóta hiszem, hogy vannak szellemek.
Olvass még a témában
A számítógép
Amerikai barátnőmnél került elő a „szellemtábla”, gondoltuk mókából kipróbáljuk. Halott nagymamáinkat próbáltuk megidézni, de nem igazán történt semmi, így az este hátralévő részében már csak beszélgettünk és borozgattunk. A nappaliban aludtam és láttam, hogy bekapcsol barátnőm számítógépe. Kikapcsoltam, visszafeküdtem. Megint bekapcsolt. Ekkor már a falból is kihúztam, de megint bekapcsolt, nem hittem a szememnek. Felszaladtam az emeletre és barátnőmmel aludtam.
A cikk folytatódik, lapozz!
