Az alakzatok
Többször játszottunk tiniként nagynéném Quija táblájával, sokszor előkerült - amikor a bulin már mindenki be volt csiccsentve - de sosem történt semmi ijesztő. Egyik alkalommal azonban a planchette – a fadarab, amire az ujjunkat tesszük – a betűk és számok helyett elkezdett fura alakzatokban mozogni. Kérdezgettük egymást, de mindenki esküdözött, hogy nem ő mozgatja viccből.
A planchette először a tábla négy sarkába mozgott, X-betűt formálva, majd körözni kezdett és megint jöttek az ikszek, egyre gyorsabban, amíg egy lány meg nem ijedt annyira, hogy sikoltva feldöntötte az egész táblát. Aznap éjjel úgy éreztem, mintha lenne mellettem valaki az ágyban és reggel mindenki szótlan volt. Mint kiderült, mindenki érzett egy furcsa „jelenlétet”. Mondanom sem kell, a tábla sosem került elő többet, semmilyen bulin.
A planchette először a tábla négy sarkába mozgott, X-betűt formálva, majd körözni kezdett és megint jöttek az ikszek, egyre gyorsabban, amíg egy lány meg nem ijedt annyira, hogy sikoltva feldöntötte az egész táblát. Aznap éjjel úgy éreztem, mintha lenne mellettem valaki az ágyban és reggel mindenki szótlan volt. Mint kiderült, mindenki érzett egy furcsa „jelenlétet”. Mondanom sem kell, a tábla sosem került elő többet, semmilyen bulin.
A lovak
Nagypapámat idéztük meg unokatestvéreimmel, de a bátyám szkeptikus volt és erősködött, hogy bizonyítsa be, hogy valóban ő az. Ekkor a planchett két nevet betűzött ki: „Baba” és – kis szünet után – „Kese”. Ezek voltak nagypapám kedvenc lovai.
Olvass még a témában
Magától
A legtöbben csoportosan ülnek a „beszélő táblához”, de én marha egyedül próbáltam ki. Semmi nem történt, ezért vállat vonva hagytam is volna a fenébe, amikor a szemem sarkából láttam, hogy a planchette megmozdul. Magától. Azt hittem, a képzeletem játszik velem, de az „igen” szóra ment. Összecsomagoltam az egészet és elajándékoztam, azóta mindenkit óva intek a Ouija-tól.
A cikk folytatódik, lapozz!
