A konyhában fahéjas alma illata terjeng, az asztalon frissen sült kalács hűl egy törölközőn. A hétéves kislány beszalad, hogy megkóstolja, a nagymama pedig mosolyogva néz rá, majd csak úgy, minden rosszindulat nélkül megjegyzi: „Jaj, kicsim, te aztán tényleg mindent megeszel, nem csoda, hogy így nézel ki.” A gyerek arca lefagy egy pillanatra, aztán mégis leül, és eszik tovább, csak közben már nem ízlik annyira a kalács.
Ezek a mondatok ritkán szándékosan bántóak. Csakhogy a gyerekek nem tudják még szűrni az információt úgy, ahogy a felnőttek. Ami egy felnőtt fülének ártatlan tréfának hangzik, az egy hét-nyolc éves gyereknek maga a valóság: ha a nagymama mondja, akkor az biztosan igaz.
Miért marad meg egy ilyen mondat évekig
A gyerekkori önkép nagyrészt abból épül fel, amit a hozzá közel álló felnőttek mondanak róla, és minél többször hallja ugyanazt valakitől, akit szeret és akiben megbízik, annál mélyebben rögzül. A nagymama nem egy véletlen ismerős, hanem az a személy, aki mellett a gyerek biztonságban érzi magát. Éppen ezért, ha tőle érkezik egy ítélet a testéről, a viselkedéséről vagy a képességeiről, az sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint ha egy osztálytárs mondaná ugyanazt. Olvass még a témában
„Arra neveltek, hogy nekem sosincs igazam” – Ezért olyan nehéz felnőtt nőként kilépni a jókislány szerepből
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Ez az éttermi incidens megtanított, hogy néha vita helyett sokkal okosabb a visszalépés
Ez az, amit mások gyakran félreértenek benned a csillagjegyed szerint
A testalkatra tett megjegyzések különösen makacsul rögzülnek.
Egy hétköznapi mondat, mint hogy „ne egyél már annyit, mert kigömbölyödsz”, felnőttkorban is előjöhet, amikor valaki a tükör előtt áll, és hirtelen megint azt a hangot hallja a fejében.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
